Mi tortent? Mar nem olyan mint eddig? Mar nem szeret annyira, vagyis nem ugy

Hát nagyon sajnálom ami veled történt. és a te korodban már egyre nehezebb lesz teherbe esned, és te mégis elvetetted. szerintem a barátod haragszik rád hogy elvetted egy kis ember életét... az az egyetlen dolog ami össze tartott titeket. ha nagyon ismernéd az örmény kultúrát, akkor tudnád hogy ök nagyon elitélik az abortuszt. itt egy nagy hibát követtél el. és most már ki tudja hogy mikor lesz újra gyereked.

szerintem még mindig szeret de abban biztos vagyok hogy a szíve mélyén nagyon szerette volna azt a kisbabát :(

Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy és ne haragudj ha úgy tűnik érzéketlenség amit válaszolok. Szerintem most jobb ha tisztán látsz, mintha belemerülsz az önsajnálatba. :)

Egy terhesség elvesztése nagy teher. És mégis a legjobb döntést hoztad. Ha ilyen rövid idő alatt így megváltoztak a barátod áérzési, azon a közös gyermek nem változtatott volna, talán csak rövid időre. Úgy látom a szülei nagy hatással vannak a fiúra. nem érett még a családalapításra és ha bármilyen módon belekényszerül a felelősségvállalásba, annak majd te és a közös gyermek issza meg a levét.

Az én férjem 7 évvel viatalabb nálam. 30 voltam amikor összeismerkedtünk. 13 éve élünk együtt 2 gyerekünk van.

Ezért merek véleményt mondani. Mert mi is megküzdöttünk a rokonokkal. De az én párom döntését nem befolyásolta az ő véleményük. :)

Nézz körül. Hány huszonéves fiatal kapcsolata tart 1 évnél tovább? Kevés. A lányoké inkább. A férfiak (tisztelet a kivételnek) ebben a korban még nehezen kötelezik el magukat.

Szeret. Emberileg biztosan. És nem is rossz ember ez a fiú mert úgy látszik aggódik érted és nem akar magadra hagyni. De a bizonytalansága nekem azt mutatja, hogy erre a kapcsolatra nem építhetsz hosszútávon.

Hogy miért változott meg azt nem tudom. Az abortusz talán annyiban járult ehhez hozzá, hogy a férfiak mindig meglepődnek ha a barátnőjük teherbe esik és csak ekkor érzik meg a dolog súlyát.

Hogy valami vígasztalót is mondjak: A szerelem sem ég mindig azonos hőfokon. Minden kapcsolat és érzelem megél hullámzásokat. Fiatalon többnyire azonnal szakítunk amikor lanyhul a vonzalom. Idősebb korban már kibírja a kapcsolat a hullámvölgyet. Talán ő is kibírja. :)))

én nem bíztam volna az abortuszt az ő döntésére. Meg a családjára. Látszik ,hogy a család beszélte le a gyerekvállalásról, és csak rontja a helyzetet, hogy a párod ennyire befolyásolható. Véleményem szerint neked kellett volna egyedül döntened a gyerek sorsáról, és nem kedves anyósnak, mag apósnak, aki szarik a világra. Ők választás elé állítottak (és őt is), te mért nem szálltál harcba velük?

Még most is megteheted. Kérdezd meg, miért kellett elvetetni, mikor megígérte, hogy vigyáz rád, és kitart melletted. most hogy nincs gyerek már, nincs felelősség sem, ha ennyire a felelősség ellen van, minek akar orvos lenni? minden nap szembesülnie kell vele, és nem anyuci, meg apuci fogja eldönteni, hogy kit műthet meg és hogyan.

Nekem ne mondja senki, hogy az embernek egy családja van, mert azzal akar CSALÁDOT ALAPÍTANI, akit szeret, és tetszik nem tetszik, előbb-utóbb anyuci hozzájárulása nélkül.

Ha még ennyire befolyásolható, vagy túl fiatal és önállótlan, ergo nem való hozzád, vagy eddig sem szeretett igazán, hogy tűzön-vízen keresztül menjen érted, és a közös gyereketekért!

Bocsánat a nagyon negatív hangért, de ez annyira felháborított, és szerintem én megőrültem volna, ha nekem ezt kell tennem.

Nem hiszem, hogy jobban döntöttem volna, de mindenesetre kitartást, nagyon nehéz lehet neked!

Előzőnek:

Nincs igazad, családod, amibe születsz, egy van csak. Gyereket meg nem csak egy ellenkező neművel tudsz nemzeni. Lecserélhetsz akárhány nőt/pasit, de az anyádat, apádat, testvéreidet, stb. nem.

Valószínűleg a vallási fanatikusokat, vagy a nagyon szigorúan nevelteket sem érted meg, hogy NAGYON nehezen tudnak ellenkező irányba menni a meggyőződésükkel. Te liberális felfogással közelíted meg a kérdést, az említett férfi meg valószínűleg nem.

Igazad van, tényleg eléggé liberálisan nézem a dolgokat...

De én már nagyon sokszor csalódtam az egyetlen, és lecserélhetetlen családomban, mondhatni tönkre tették az életemet. Miért kéne elfogadni azt, amit a ráadásul nem is a saját családja hozott döntést? És honnan tudja a kedves anyósjelölt, hogy ez jó döntés volt MINDENKI számára? Ha meg nem tudja, milyen jogon dönt több élet sorsáról egyszerre (többek között egy meg nem született gyerekről, akinek nincs beleszólása sem)? Csak hogy a fia azt az életet élje, amit ő megálmodott?

Tönkre tenni egy kapcsolatot, mert "ciki", ettől én teljesen kivagyok, hogy lehet az ember ilyen gonosz?

Nem bántásnak írom, tényleg, de nem tudnék mit kezdeni a helyzettel, hogy a gyermekem apja, anyuka kedvéért tulajdonképpen faképnél hagy...

Amíg vannak emberek, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy a fekete macska átmenve az úton szerencsétlenséget hoz, amíg egyesek kelet felé hajlongva mormolják az imát, amíg egyesek szerint a nőknek csak a szeme látszódhat ki az utcán, amíg egy konyhában nem készülhet tejes és húsos kaja, stb., addig lesznek olyanok akik puszta jószándékból azt akarják, hogy a gyermekük szűz lányhoz menjen hozzá, hiszen egy tisztátalan nő bűne továbböröklődik a gyerekbe, azt is tisztátalanná téve. Hogy honnan tudja? A szent könyvek mindent egyértelműen megmondanak!

A párja nem biztos, hogy befolyásolható, lehet, hogy ő ugyanannak az eszmerendszernek az őszinte híve, csak most végre visszatért a jó útra. Azt megtehette volna a kérdező, hogy megtartja a gyereket és egyszerűen lelép.

Szóval nem szabad ennyire gyökeresen más kultúra képviselőivel párkapcsolatba kezdeni. Ennyi.

"Előzőnek:

Nincs igazad, családod, amibe születsz, egy van csak. Gyereket meg nem csak egy ellenkező neművel tudsz nemzeni. Lecserélhetsz akárhány nőt/pasit, de az anyádat, apádat, testvéreidet, stb. nem.

Valószínűleg a vallási fanatikusokat, vagy a nagyon szigorúan nevelteket sem érted meg, hogy NAGYON nehezen tudnak ellenkező irányba menni a meggyőződésükkel. Te liberális felfogással közelíted meg a kérdést, az említett férfi meg valószínűleg nem."

Igen apa és anya csak egy van! de ne ök döntsék el hogy a gyerekük milyen életet éljen. a szülök életet adtak neki, és ha már vállalták azt hogy felnevelik, akkor az kötelességük volt hogy a gyereknek mindent megadjanak amire szüksége van.

Egy szülö dolga az, hogy segítsen egy emberi lénynek felnöni, jó döntéseket hozni az életben és hogy egyedül álló tudjon lennni!

VAn egy fiam és néhe nehéz ellenállni annak hogy ne szóljak bele az életébe. DE mégsem teszem! mert ha beleszólnék az életébe, akkor sosem tanulna...