Miért nem érti meg, hogy másként is lehet tálalni a dolgokat?

Esküvőre készülünk vendégként. Vettem egy ruhát, egy karcsúsított, szép ruha. Mikor meglátta, olyan szintű undor ült ki az arcára, hogy leírni nem tudom. Közölte, hogy hogy néz ez ki. Aztán csak felpróbáltam. Közölte, ez szarul áll. És amúgy is virágos és minek van a derékrésze megszabva. Teltkarcsú vagyok, de nem az a szétfolyós, hanem van derekam, csípőm. Keresett nekem a neten ruhát. Mell alatt szabott kismama fazont, mell alatt szabott alul bő ruhát, illetve zsák ruhát, mert nekem ez állna jól. Majd kifejtette, hogy a ruhák nagy része nekem nem áll jól, mert nem vagyok elég karcsú a szép ruhákhoz. Mert természetesen neki a szép ruha a teljesen testhez álló, mindent megmutató. És persze ő nben jön el velem ruhát venni, mert az fárasztó. Végre kezdtem magam jól érezni a bőrömben, úgy éreztem, viszonylag jól nézek ki. Most úgy érzem, egy tehén vagyok, egy dagadt hájpacni, aki szarul öltözik. Mert persze azt is megkaptam, hogy nincs semmi stílusom. És nem érti, miért sértődtem meg. Szerinte hisztis vagyok, és nem tudom elfogadni a kritikát.