Volt valaki ilyen helyzetben, hogy csak a gyerekét nézte?

Írjál neki levelet. Írd meg, hogy tiszteled és értékeled az erőfeszítéseit, de túlzásba esett, aggódsz az egészségéért is, és kettőtökért/hármótokért is, mert hiányzik, és így végülis egyedülálló anya vagy ő meg csak lakótárs. És kérdezd meg, hogy mit szándékozik változtatni, mert ha nem te lépsz.

Egyébként meg tényleg menj dolgozni - ne kérj engedélyt -, hogy ne függj tőle, legyen önbecsülésed, felnőtt társaságod, saját élményeid. A gyereknek sem árt már a közösség.. és nehéz, de sokan vannak, akik több gyerek mellett is megoldják egyedül a hétköznapokat. Ha nincs nagyi, de van pénz, a munkakeresés alatt simán meg lehet oldani a gyerek felügyeletét, akár beszoktatással, de Pesten vannak ovik, ahová év közben is beveszik.

Szerintem ez nem a "jogod", hanem a kívánságod és kíváncsiságod, és még nem is szerelem, csak vonzalom, aminek nagy része a magányodból fakad, nem a másik jelöltből. Ha tisztességes vagy (és ne a gyerek miatt legyél az), szerintem ne azon agyalj, hogy máshol biztos jobb lenne (ha nem is feküdtél le vele, csodálatos jövőt vizionálni mással napi sok órában szerintem ugyanolyan rossz), előbb dönts magadról az új jelöltet nem a képbe rakva (azaz, hogy ha mennél, önállóan megállnál-e a lábadon) és a férjeddel rendezd el.

És mi mindent próbáltál, hogy beszéltél vele? És nem lehet bármi, ami elől a munkába menekül?

Gyereknek bölcsi vagy heti pár óra családi napközi vagy legdrágábban bébiszitter nem opció? Szeptembertől visszavárnak már valahová munkahelyre?