Nem hívtak meg az esküvőre, a páromat pedig igen (? )

Most tekintsünk el attól,hogy ki kivel van, kivel nem jászik.

Megdöbbentő, hogy ilyen illemtudatlan büdös tajparasztok léteznek. Nekem van a világ legigénytelenebb, legostobább, legnagyképűbb sógornőm, mégis elhívom karácsonykor, szülinapokkor. Elhívom és eltűröm,sőt mi több mosolyogva vendégül látom, mert bár tudja a férjem,hogy egy gyökér, de csak a testvére. Nem hiányzik a 79 éves anyósomnak egy ilyen stressz,hogy nem beszélünk meg utáljuk egymást.

Sajnos ilyen a társadalom és a párkapcsolat és igen, ha szeretem a férjem sajnos meg kell tennem érte.

Egy gyerekkori barátja és a felesége folyton mocskoltak engem és megszakított velük minden kapcsolatot. Ilyen,mikor szereti egymást két ember és olyat is megtesz,amihez egyébként rohadtul nincs kedve, de tudja,hogy a másiknak fontos.

24es! Jó nagy csicska vagy, ha az egész életed egy színjátszás! Miért is kéne jópofizni azzal, akit nem bírunk? Illemből? És mégis mi az oka, hogy nem bírod? Gondolom tett /mondott olyat, amiért ezt kiérdemelte! Akkor ő Illemből miért nem viselkedett úgy, hogy téged ne bántson meg? Mert szarik az illemre! Azért

Én nem vagyok képmutató, anyóssal nem bírjuk egymást, nem is megyek hozzá, férjem viszi a lányunk. Karácsonykor is. Az alapvető tiszteletet nem adta meg nekem, ezért játszam el "nincs gond" előadást? És szerinted a kisgyerek mit lát, mit tanul ebből? Hogy mindenkit el kell tűrnünk, bárki bánt minket, nyeljük le, mert azt úgy illik (?) hát biztos, hogy nem :)

Kedves Kérdező!

Azt írtad, hogy (idézem): "Azóta beszéltem többet a (nem) meghívásról a párommal. [...] Mi ketten pedig úgyis szűk körű esküvőt akarunk, polgárit és templomit is. Ők pedig nem lesznek meghívva."

Érdeklődni szeretnék, hogy valóban így történt? Nem voltak ott a párod testvére és felesége, vagy később mégis azt akarta, hogy jöjjenek?