Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szenvedek az életem miatt, mégsem változtatok, miért?
Reg fenn áll ez a probléma, megsem szántam el magam hogy lépjek. Minden nap ezen gondolkodom, másra nem is igazan tudok figyelni, ez a gondom elszivja az összes energiám. Néha jobb, de visszaesek. Csak tervezgetem hogy majd megteszem de csak halogatom, félek...
Nem értem magamat, olyan kapcsolathoz ragaszkodom ami mar sok éve nem müködik, nincs mar törödés , tisztelet szeretet benne! Ragaszkodás van, vagy inkább megszokás! Hasonló helyzetben lévök irnanak akik mar rá szánták magukat es megtették, változtattak, higy indultak el?
Leültem, átgondoltam, hogy akarok-e azzal a férfival még éveket leélni úgy, hogy jobb már nem lesz a helyzet, csak sokkal rosszabb. Hónapokba telt, mire rászántam magam, de megtettem. 12 év után léptem ki az akkor már öt éve szrt nem érő kapcsolatból. Sokkal előbb kellett volna, de örülök, hogy egyáltalán rá tudtam szánni magam. Nem volt könnyű, mert tudtam, hogy szakítás után jön a neheze. Két évig zaklatott, de aztán csak megunta. Én pedig azóta megtaláltam azt az embert, aki mellett sokkal, de sokkal boldogabb vagyok már évek óta.
Ezen csak te tudsz változtatni. Hiába írják le neked akár ötvenen, hogy lépj, ha benned még nincs ott az elhatározás.
Eljutottam arra a szintre, hogy már csak a megszokás volt és örültem ha a párom nincs otthon.
Majd egy nap azt mondtam, hogy elég mert így megfulladok, és ez egyáltalán nem kötelező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!