Férfiak! Ti elhagynátok a barátnőtök? Nők ti bevállalnátok?

Nőként:

A párom örülne, majd egyszer sok év múlva nagyon max 1 gyereket lehet(!) hogy szeretne, de lehet, hogy azt se.

Én is hasonlóan vagyok, jelenleg nem vállalnék egyet se. Többet meg pláne nem. Tök mindegy, hogy ki szüli meg. Mellesleg a béranyaság illegális idehaza, szóval annyira úgyse opció.

Hármat-négyet azért én sem vállalnék be. :D

32/f

Nem tudom megmondani, mert az ilyen helyzeteket nem úgy kell kezelni, mint egy hirtelen felmerülő és azonnali, végérvényes döntést igénylő krízishelyzetet.

Ha valakinek ennyire szilárd és rugalmatlan feltételei és elvárásai vannak, azokat még az ismerkedés során, a párkapcsolat kialakulása előtt vagy a legelején tisztázni kell. Ha a feleknek egymásét kizáró alapvető elvárásaik vannak, akkor egyszerűen nem szabad összejönni. Ha az alapvető igények nem zárják ki egymást, akkor minden csak párbeszéd, kölcsönösség és kompromisszum kérdése. Miért ne lehetne megtalálni egy középutat, mondjuk eggyel több gyereket, mint amit a nő akar és eggyel kevesebbet, mint amit a férfi akar? Vagy, meghallgatva, megértve és elfogadva a másik érvelését, miért ne mondhatna le az egyik fél teljesen az igényéről a másik javára, egyszerűen azért, mert a kettejük által felépített kapcsolat (ami jó esetben túlmutat kettejük összegén) stabilitása ezt az áldozatot kívánja?

Ha egy párkapcsolatban évek elmúltával merülnek fel ennyire súlyos ellentétek, az sajnos azt jelenti, hogy már nagyon régen, akár a kezdetektől fogva isrosszul volt kezelve. Ami szívás, mert nagyon nehéz ekkora lemaradást behozni, főleg úgy, ha a szükséges eszközöket is ki kell még fejleszteni hozzá.

De ha mindenképp egyszerű választ kell adnom: minden bizonnyal nem hagynám el a páromat, inkább feladnám az elvárásomat.

Ha ezek a feltételek teljesülnének:

-nagyon szerelmes lennék a férfibe

-ha már ő akart annyira sok gyereket, ő maradna otthon a gyerekeivel, én pedig dolgoznék, és nyilván mire hazamennék rend lenne és kaja, ugyanúgy, ahogy az otthon lévő nők várják kisgyerek mellett a férjüket

-egész életre vállalná az "anyaszerepet",tehát ha betegek a gyerekek ő virraszt velük, ő megy velük orvoshoz,ő marad otthon ápolni,ő tanul velük,tehát nekem lényegében "csak szeretnem" kell őket,mint ahogy a legtöbb apuka csinálja(mint mindig,tisztelet a kivételnek)

-van elég pénzünk kényelmesen felnevelni 3 gyereket

És akkor is csak 2 gyereket szülnék neki,nem pedig négyet,hogy nem tenyészkanca vagyok,hogy egész életemben állandóan csak fialjak.

Ebben az esetben annyit vállalj, amennyit egyedül fel tudsz nevelni, mert ez a pasi otthagy mindenhol egy almot, mint a kóbor kutya, aztán utána a vízözön.

Van ilyen hímnemű rokonom. Egyszer -beszélgettünk arról, hogy ő 3-4 gyereket szeretne, de nem tudja elképzelni, hogy ugyanattól a nőtől. Neki nincs baja a vasárnapi apasággal.

No komment.

Mi az, hogy nem pazarol éveket a saját gyerekére SE, ha nem potyogtatod sorban?

Mi van, ha komplikáció lesz, és nem is lehet több? Nem kívánok ilyet senkinek, de esély van erre is.

Jól beleválasztottál.