Mit tegyek ha a pasim gépfüggő, illetve ha nem foglalkozik velem?

Nem vagyok szakértő, de szerintem a te palid nem függő. Ha az lenne, akkor abban az esetben se lenne normális ha nincs internet, nem ülhet gép előtt. Sőt.

(Persze értem én, valamilyen szinten biztos függ tőle különben csinálna mást is.)

Azok alapján, amit leírtál szerintem inkább arról van szó, hogy kiszeretett belőled, már nem te vagy neki az első.

"De nagyon szeretem és azt vallom egy kapcsolatot nem eldobni kell hanem megjavítani."

Ez szép gondolat, és jó hozzáállás. Csak azt gondold végig, hogy ahhoz, hogy kettőtök kapcsolatát "megjavítsátok", hány ember részéről kéne hajlandóság a változtatásra?

És hányban van meg ez a hajlandóság?

Egyáltalán hányan látják problémának azt, ami most van?

Nekem a saját életemben az az alapelvem a komolyabb, az életminőségemet érintő párkapcsolati problémák esetén, hogy én önvizsgálatot tartok, és ha úgy érzem, hogy én őszintén, játszmák nélkül, normális hangnemben kommunikáltam a párommal a problémákról, az azokkal kapcsolatos érzéseimről és a változásra vonatkozó igényemről, valamint a saját mozgásteremen belül igyekeztem minden lehetségeset megtenni azért, hogy rendbe hozzuk a dolgokat, ő viszont nem tud, vagy nem akar változtatni azon, ami ebben a kérdésben az ő felelőssége és az ő mozgástere, akkor elengedem az életemből.

Kérhetsz szépen, kérhetsz százszor, játszmázhatsz, zsarolhatod a másikat érzelmileg, tűrhetsz, szenvedhetsz, panaszkodhatsz, érezheted magad áldozatnak, keresheted a magyarázatokat a viselkedésére ....

Egy dolgot nem fogsz soha tudni tenni: nem fogsz tudni az ő térfelén játszani, csak a sajátodon - ugyanúgy, ahogyan teniszben sem.

Nézd, csak az idődet pazarolod. Nekem is ilyen volt a párom, egy meg nem oldott konfliktus elől menekült a gépezésbe. Kezdetben minden törődést megkaptam tőle olyan 2 évig, aztán összeköltöztünk és ezt elvágták. Munka után első dolga volt rohanni a gépéhez. Volt, hogy vacsora közben meglógott, amíg WC-re mentem. Egész nap nem beszéltünk egymással. Amikor utána rohantam, azt mondta, nem kell állandóan együtt lenni. Akkor kellett volna neki összecsomagolni. Egy éven át nézett levegőnek a saját házamban. Semmiben nem akart segíteni, úgy gondolta, kapott egy olyan ingyen rabszolgát, mint az anyja. Hamar megtanítottam mondjuk vasalni. Egy évig tartott átgondolnom, hogy hova lett az a férfi, aki szeretett? Aztán egy reggel átölelt és megpuszilgatott. És fogalmam sincs, miért pont akkor határoztam el, hogy ezt én tovább nem tűröm. Este eléálltam és közöltem vele, hogy szakítani akarok, mert ő már nem szeret engem. Akkor szorosan átölelt és azt mondta, tényleg nem szeret már úgy, de ez csak egy hullámvölgy köztünk és adjak neki még esélyt. Az esélyt megadtam, mert nagyon szerettem és onnan kezdve minden megváltozott. És nem csak ilyen 2-3 hetecskékre, hanem legalább 8 évre. Újra törődő lett, elkezdett mást is csinálni a gépezésen kívül, lettek közös programjaink, elkezdtünk társasjátékozni és hatalmas csatákat vívtunk egymás ellen. Akkor pár éve társasjáték függő lett, de ennek legalább én is részese voltam.

Mégsem érzem azt, hogy jó döntés volt az, hogy nem vágtam ki a pi...csába már az első gépezős hónap után. Engem nagyon megsebzett az az egy év. A felhőtlen boldogságnak akkor vége lett örökre. Ha lett volna családom, akkor lett volna annyi büszkeség bennem, hogy szakítok és nem agonizálok egy évig. Mondjuk akkor nem is lett volna utána senkim, mert ha átgondolom, senki olyannal nem találkoztam, aki érdekelt volna utána férfiként.