Vajon normális ha besokalltam és inkább szakítottam?

A párommal harmonikusnak volt mondható a kapcsolatunk alapjában véve. Viszont amikor bármilyen nézeteltérés volt, vagy volt valami probléma amit kértem hogy üljünk le és oldjuk meg, ő mindig addig addig csavarta a dolgokat, míg kénytelen voltam azt mondani a béke kedvéért hogy oké legyen így.

Pl. Egy veszekedés közben ő bevágja, hogy "nem érdekel ez az egész tovább, nem is akarom megérteni már. "

Én ehhez tartom magam, ha nem, hát nem. Viszont csak beszél tovább a dologról, próbálja mégis megérteni, de nem vagyok benne partner, mondván őt nem érdekli.

Aztán bevágja, hogy hát ha azt mondja nem érdekli, de csak folytatja, akkor nem egyértelmű, hogy érdekli? És akkor "semmis" lesz a kijelentés hogy lesz@rja:D ekkor én vagyok a hibás és a gyerekes, ha nem vagyok hajlandó róla beszélni, miután kijelenti hogy nem érdekli. Ez megy sokáig, aztán a béke kedvéért inkább megbeszélem vele a dolgokat, mert megunom az egész szitut.

Vagy ha ő nem ért egyet velem valamiben, mondjuk problémázok a pénzügyeinken, de szerinte nincs probléma, akkor ezt is addig addig csinálja, addig magyaráz és hajtja az igazát, az én álláspontomat meg sem hallva, meg sem érti, míg meg nem unom és azt nem mondom oké, felejtsd el, nincs semmi probléma.

Tudom erélyesebben kellett volna fellépnem ellene, de ebbe is bele vagyok már fáradva. Nem akartam semmin veszekedni, mert mindig én jöttem ki rosszul belőle.

Az imént említett két példa csak néhány volt a sok közül, mert volt még néhány dolog, amire csak miatta mondtam azt hogy minden jó úgy, ahogy van.

Viszont úgy érzem gyűlt és gyűlt, de mára kicsordult belőlem és megmondtam neki, hogy ő ebben a kapcsolatban abszolút nem volt kompromisszumkész, elmondtam a sérelmeimet, a problémákat.

Sajnos tudom én voltam a hülye, mert már az első ilyennél nem kellett volna ráhagyni, de úgy éreztem érte megéri a sok nyelés :(

Sajnos nem bírtam sokáig és most értetlenül állt előttem, nem érti.

Mit kellene tennem?

Én 24N, ő 28F