Nem kellene elfogadnom semmit?

" Természetesen nem, akkor se vennék magamnak 15 ezerért nyáriruhát, ha vagyonokat keresnék, nemhogy még majd elfogadom mástól."

Nagyon nem megfelelő a pénzhez való viszonyod. Biztos vagyok benne, hogy gyerekkorodban szűkösen éltetek, és azért torzult ez ennyire el nálad.

Szerintem igy természetes, ami az enyém, az a tied is.

A feltétel nélküli adás, és feltétel nélküli elfogadás.

Ne csinálj belőle problémát, majd teszel a kasszába, ha lesz miből.

Az emberek értékét nem a pénzben mérik. :)

Teljesen jól gondolkozol. Házasságtól függetlenül nagyon fontos, hogy az embernek legyenek egyéni céljai. Szerintem a házasságnak nem kéne azzal egyenlőnek lennie, hogy az egyik félnek "alanyi jogon" jár a másik pénze. Szerintem ez hatalmas baromság. Szerintem minden emberben benne kéne lennie az "egyedül akarom elérni" érzésnek. Nem igazán tudom hova tenni amikor valakinek semmi igénye nincsen arra, hogy a saját dolgait magának fedezze.

Nyilván amíg nem tudsz dolgozni tök oké, hogy a közös életet meg a szükséges dolgaidat fedezi a férjed. De borzasztóan lenézem amikor valaki ezt úgy értelmezi, hogy korlátlanul szórhatja a másik pénzét a saját hülyeségeire.

Abszolút nem kell szégyenkezned vagy fillérezgetned alap, hogy ilyenkor a párod kisegít anyagilag. De tök jó dolog, hogy nem szórod a pénzét olyasmire ami igazából nem is szükséges és nagyobb összeg. Egy-két ilyen belefér persze, de szerintem nagyon helyes, hogy így gondolkozol és van arra igényed, hogy magadnak teremts meg dolgokat.

Nekem nincs feleségem, de nagyon jól keresek, és bőven megérne nekem 15 ezer Ftot (többet is...) egy hónapban, hogy ne arra keljen hazamennem, hogy vár a mosás.

Jó jó tudom, kinek mi, de én inkább eltartanám az egész családomat, csak ne keljen minden nap takarítani, meg főzni, ha emberi körülmények között szeretnék élni. Nem is gondolnám, hogy ez nem igazi munka, én is csinálom és pontosan tudom, hogy sz..r és fárasztó. Szerintem a férjed is így van ezzel és hálás neked. Ha kell az a ruha, fogadd el tőle, biztos, hogy szívesen adja.

Nincs ebbe semmi rossz. Megengedhetem magamnak, mégsem vennék 15 ezerért egy sima ruhát. Más egy drágább cipő vagy kabát. Szerintem (legalábbis így leírás alapján) tök jó a hozzáállásotok. Te nem szórod az ő pénzét (v ti penzetek kinek mi tetszik) ő meg nem fukarkodik és nem hányja a szemedre hogy amíg nincs munkád ő tart el.

Szerintem ez lenne a természetes hogy segítjük a másikat ott ahol tudjuk, amikor szükséges. Ez alatt nem azt értem hogy tartsuk el egy életen á. De mint írtad, átmeneti állapot ill. megegyezés kérdése. :)