A barátom elméletileg akarja a babát, de nem képes itthon maradni? Mit tegyek, ha nagyon ingatagnak érzem ezt?

Elég friss a kapcsolatunk, vagyis inkább zavaros. Kamaszként "jártunk" 13-14 évesen, aztán később is, már 17 éves korunkban, az azért komolyabb volt, mint egy kiskamasz szerelem. Utána másfelé sodort minket az élet, hosszabb ideig nem beszéltünk. Ő Budapesten élt, én egy vidéki nagyvárosban, a baráti körünk is változott az egyetemmel, már nem volt meg az a közös kapocs, hogy mindig ott legyünk a másik életében. Aztán most 8 hónapja ismét jóban lettünk, találkozgattunk, hol egyikünknél, hol a másikunknál aludtunk, igazából olyan volt az egész kb a 2. héttől, mint egy párkapcsolat, és akkor megbeszéltük, hogy mostantól együtt vagyunk, nem lesz más egyik oldalról sem.

Most kiderült, hogy terhes lettem, a 8 tesztből 7 pozitív lett. Beszéltünk róla, hogyan tovább, és elmondása szerint akarja, nagyon lelkes. De az életén változtatni nem akar... A munkája miatt sokat utazik, pedig lehetne lehetőség arra, hogy kevesebbet legyen távol. De hogy neki ez hobbi és szenvedély is, nem munkának fogja fel. Igen, csak éppen ha majd lesz egy gyerekünk, a 4 hétből minimum kettőt nem egyedül szeretnék vele lenni... Mindkétszer, amikor együtt voltunk, azért lett vége a dolognak, mert komolytalan volt, nem tudta mit akar. Most is ezt érzem. Legyen gyerekünk, jójó, de sokban ne változzon az élet.

Pl. ő nem akar nagyobb lakásba költözni, vagy esetleg olyan társasházba, amihez kert is van, merthogy ez itt van a belvárosban, és közel van minden, meg van őrzött garázs. De hiába mondom, hogy három embernek kicsi... Ugye én egyetemre járok, ezt is mondtam neki, hogy azt levelezőn fejezem be így nyilván, de akkoris kell majd segítség. Vagyis nem is segítség, hiszen ugyanúgy az ő gyereke is lesz. Úgy érzem, ő fel sem fogja, hogy egy kisbaba, kisgyerek mennyi bajjal járhat. Most is megyek jövőhéten orvoshoz, erre ő elutazik, mert "muszáj", pedig kértem, hogy jöjjön el velem. És ez rosszul esik, hogyha már most, az elején nem képes rám/ránk szánni 1 óra hosszát, akkor később mi lesz. Mondtam ezt neki, meg utána üzenetben is beszéltünk erről, annyi volt a válasza, hogy nagyon szeret, és majd ha hazajön, megbeszélünk mindent és próbál a kedvemben járni.

A pontos korunkat nem szeretném leírni, 21-25 között vagyunk.