Nem volt még komoly párkapcsolatom korábban. Most hogy lett, és minden jól alakul, rettegek, hogy elrontok valamit benne. Emiatt egyre többet veszekszünk. Mit csináljak?

Az a helyzet, hogy 25 éves létemre most van az első igazi párkapcsolatom. Előtte is voltak "komolytalanabb" próbálkozások, de valami miatt mindig elég hamar vége lett a dolognak. Hogy miért alakult így, annak több oka is van. Én alapjáraton elég későn érős típus voltam, nem igazán vágytam párkapcsolatra 16-17 éves koromig. Aztán egyetem alatt nagyon sokat tanultam, mellette pedig dolgoztam is, + 2,5 órát utazással töltöttem, így az energiáim nagy részét ez kötötte le. Később külföldön éltem, ahol senkit sem tudtam igazán közel érezni magamhoz párkapcsolat szempontjából. Most viszont megismerkedtem valakivel, akivel kezd tényleg komolyabbra fordulni a dolog. 3 hónapja vagyunk együtt, de nekem csaknem minden szempontból megfelel: jól néz ki, értelmes, figyelmes, kedves, gondoskodó, megvan a kémia, jó a humora, jó vele a szex, szóval sokminden klappol. Már a családjának és barátainak is bemutatott, és már most tervezünk közös külföldi nyaralást :) A baj az, hogy mivel az életemből kimaradtak eddig a párkapcsolatok, és így a pozitív megerősítés is, nagyon sokszor (és sajnos egyre többet) gondolok arra, hogy mi lesz, ha elveszítem őt valami miatt. Mi lesz, ha egyszercsak már nem leszek neki elég jó? Mi lesz, ha egyik reggel felkel, és otthagy? Egyre inkább bizonytalan vagyok, de nem vele kapcsolatban, hanem saját magammal, hogy vajon én elég jó vagyok neki és vajon eleget tudok-e nyújtani? Önbizalom-hiányom van, ami egyre erősebb minél közelebb kerülünk egymáshoz, és ezt már ő is érzi rajtam. Mindig megnyugtat, hogy ne pánikoljak, és hogy bízzak benne és magamban is, de nem megy. Emiatt pedig egyre gyakoribbak a viták, veszekedések is köztünk. Arra gondolok, hogy mivel eddig nem volt senkivel sem komoly, ezért alakult ki ez az önbizalomhiány, és hogy ezért rettegek attól, hogy elrontok valamit, vagy attól, hogy nem vagyok elég neki, és ezáltal elveszítem őt. Sajnos fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Nem tudom, hogyan tudnám ezt elengedni, hogy hogyan tegyem ezen túl magam.