Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Társkeresési/párkapcsolati problémákkal küzdő emberek, elgondolkodnátok ezen a hasonlaton?
A Spongyabob legelső része volt az, amikor a főszereplő először került be a Rozsdás Rákollóba, mint leendő első munkahelyére. Ott az volt, hogy jött egy rakás vendég, akik állandóan csak az ennivaló után vágyakoztak, rengetegen voltak, és csak sipítottak, teljesen olyanok voltak, mint a fogyatékosok. Csak akkor nyugodtak meg, amikor Spongyabob adott nekik adni (egy remek előadás közepette).
Nekem erről ezek a problémás emberek jutottak eszembe: ezek is sokan vannak, mint a heringek, panaszkodnak, és akkor nyugodnak le, ha kapnak látszólagos megoldást kapnak. EGYEDÜL KÉPTELENEK megoldani a gondjaikat, és inkább beérik egy szar párkapcsolattal is...
72%-os:
Nem akarok belegondolni abba, hogy a középiskolás éveidet milyen putriban tölthetted, ha csak ennyire tellett a tanáraidtól, hogy személyeskedésre neveltek, és nem voltak képesek beleverni a fejedbe legalább a társalgás alapvető normáit.
Légyszíves, olvasd át ezt:
kérdező, nem ez jött le nekem. Spongyabobot nem néztem, ahhoz én már túl idős voltam, de ismerem és átjött amit akartál.
Amiért írtam, hogy feltettél egy értelmetlen, filozofikus kérdést, amit ezer féle képen lehet értelmezni, de senki sem érti te mit akarsz, ami általában egy kiáltást jelent. Kiállsz, és elmondod, hogy szerinted mi a baj a nagyvilággal, de azok akik kiállnak mindig elégedetlenek az életükkel és jobb másokra mutogatni, mint magunkba nézni és kiegyensúlyozottságra törekedni.
Nekem jó a kapcsolatom, sok akadállyal találkoztam út közben és mindegyiket megoldottam, és nem volt szükségem más segítségére, ezért sosem értem, hogy valaki miért áll és panaszkodik vagy csak feltesz egy semmilyen kérdést, amire nem kér konkrét választ
"Ilyen fogyatékos kérdések ellen/mellett nehéz lenne érvelni."
Mégis megpróbáltál ellene érvelni, (hamisan) ahelyett, hogy leszartad volna. Paradox vagy teljes mértékben. Eredj vissza az iskolába tanulni.
74%-os:
Szerintem elég jól megindokoltam, hogy miként kell értelmezni a hasonlatot, de ha csak értelmezési problémák merültek fel, akkor tudtam volna segíteni a kérdésem világossá tételében.
Most már értem, hogy miből vontad le a következtetésed, és bizonyos mértékig igazad is, van de nem mondhatjuk, hogy ez egzakt. Ugyanis ha csak azok az emberek állnának ki a nagyvilág elé megmondani, hogy mi a probléma a világgal, akik maguk is problémákkal küszködnek, akkor nem jutnánk 1-2-ről kettőre. Richard Dawkins pl. elégedett lehet az életével, mégis foglalkozik társadalmi problémákkal (ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy önmagam hozzá hasonlítom, túlságosan kicsi vagyok én ahhoz - csak illusztráltam a helyzetet). Jelen esetben egyébként provokálni, de elgondolkodtatni is akartam az érintetteket - jó szándékból.
Miért kellene elgondolkodnom ezen a hasonlaton?
Lehet, hogy léteznek ilyen emberek, de nem mindenkirõl mondható el ez, akinek vannak párkapcsolati/társkeresési problémái. (és ez alatt nem olyan extrém esetekre gondolok, mint párkapcsolaton belüli erõszak, vagy valódi szar helyzetek)
Az az érzésem, mintha egy hatalmas homogén masszaként tekintenél a “problémákkal küzdõ emberekre”, pedig mindenki másképp kezeli az életét.
A kaja hasonlat megint csak gáz, mert nem tehetõ össze a párkapcsolattal, hiszen az nem annyira életszükséglet. Lehet, hogy vannak emberek, akik társfüggõk és úgy kezelik, mintha létszükséglet lenne, de nem mindenki ilyen.
Inkább te gondolkodj el ezen, nekem nem mondtál semmi újatxD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!