Tudatosan távolodni kezdtem a páromtól, mert úgy éreztem akkor, hogy erre van szüksége és azon kaptam magam a napokban, hogy lehet már nem vagyok szerelmes. Mit tegyek?

Kedves kérdező: mintha csak a saját páromat hallanám...

Nálunk én én érzem úgy, hogy a párom túlságosan rám akaszkodik. Ő is próbál a kedvemre tenni, barátaimat áthívni, pedig sokszor inkább csak egyedül lennék úgy, hogy senki (ő sem) zavarjon.

"Sőt a fentiek ellenére is néha úgy csinál mintha én egy házisárkány lennék."

Az én párom is folyton ezt emlegeti, hogy ő nem házisárkány. Pedig ha túlzottan irányít és számon kér egy nő, akkor bizony házisárkánynak tűnik.

"Aztán egész éjjel ölelt és szeretgetett. Reggel pedig megint mintha harapófogóval húznám a fogait olyan nyers és modortalan volt."

Ez szerintem abból adódik, hogy nem tudja hányadán álltok. Még szeret és igényli a közelségedet, de már belefásult a dolgokba. Én is így érzek néha.

Szerintem az egyetlen dolog, hogy megbeszélitek az egészen higgadtan és hosszan. Ki hogy érez és merre tovább.

Egy dolog egész biztos, pszichológia, agytröszt ide vagy oda!

Ne házasodj meg és végképp ne csináljatok gyereket!

Ha egy kapcsolat már 3 év után unalmas és ilyen rövid idő alatt már szerelem sincs a felek közt, felesleges időhúzás az egész. 8 év korkülönbség, ennyi. Persze, biztos jön az az 5-6 ember, akik folyton felbukkannak az ilyen kérdések alatt, és bizonygatják, hogy hatalmas korkülönbségek ellenére is milyen "boldogok", a valóságban nem ezt látom ;)

Úgy éltek egymás mellett, mint egy kiégett 50-es házaspár. Minek erőltetni esküvőt meg gyereket, ha már most nem vagy igazán boldog? Csak magaddal cseszel ki, nincs nagy kereslet az egyedülálló anyukákra.

Hát, akkor ne a témáról szakadj le, hanem róla.

Ez a kapcsolat megdöglött. Ha a kommunikáció nem működik, ha nem hajlandó megbeszélni a problémákat, sőt még meg sem akar hallgatni, akkor megette a fene az egészet.