Hátrány a fiatalon történő megkomolyodás?

Én idősebben úgy látom h a szex mivel már mindenhol ez folyik nem egy emlékezetes esemény, egy meghitt legbensőségesebb élmény a párunkkal hanem egy átlagos cselekedet, mint pl az evés. Nincs az emberekben semmi emberség és tisztelet ma már..

Sosem értettem h miért jó fűvel fával aminek sok kockázata van mint egy állandó partnerrel..

Kedves #6-os kommentelő, ahelyett, hogy nagy unalmadban mások kommentjeibe kötsz bele, inkább te is ülj vissza az elsős iskolapadba és tanuld meg szépen, hogy a MIÉRT-et nem mért-nek írjuk. Ha már ilyen jellegű leoltó kommentet írsz ki, könyörgöm a saját érdekedben nézd meg, hogy amit leírsz helyes-e mert különben csak röhelyes leszel...(bár az ilyen teljesen értelmetlen kötözködések amúgy is nevetségesek, nem ettől fogsz intelligensnek tűnni)

Viszont, hogy a kérdésre is válaszoljak, számomra ez teljesen evidens dolog, hogy nem jövök össze akárkivel csak úgy. Tinikoromban volt egy kapcsolatom ami egy hónapig tartott, de ott is legfőképp az volt a helyzet, hogy kiderült a srácról, hogy egészen más mint amilyennek hittem. Ezen kívül csak több éves kapcsolataim voltak és egyik sem csak olyan "vagyunk egymás mellett és lesz valami" kapcsolat volt. Nyilván nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy elsőre megtaláld azt akivel életed végéig együtt tudsz lenni és szerintem ha túl vagy egy-két kapcsolaton már, az sokat megtanít a kapcsolatokról is és saját magadról is. Szóval az alapvetően nem gáz, ha egy kapcsolat nem működik és fel tudod ismerni, az rosszabb, ha belekényszeríted magad egy rossz kapcsolatba, de ettől még lehet hosszútávra tervezni és nyilván nem kell fűvel fával összeborulni. Én sem mondhatnám magamat túl korosnak még a húszas éveim közepén döcögök, de sosem volt álmom az, hogy olyan legyen az életem mintha az éjjel-nappal budapest egyik epizódjába csöppentem volna.

14-es:

"tanuld meg szépen, hogy a MIÉRT-et nem mért-nek írjuk." - Értem, tehát a miért - mért hibája szerinted nagyobb, mint a számjegy szó ismeretének a hiánya. Gratulálok :)

Az egésznek a csúcsa azonban ez: "a saját érdekedben nézd meg, hogy amit leírsz helyes-e mert különben csak röhelyes leszel" - A saját érdekedben megnézhetted volna a RÖHEJES szó helyesírását :D :D :D Pont te oktatsz ki a helyesírásról, megjegyezve, hogy ez milyen "röheLYes" ? :D :D

Alulmúltad a számjegyes kollégát :)))

"(bár az ilyen teljesen értelmetlen kötözködések amúgy is nevetségesek, nem ettől fogsz intelligensnek tűnni)" - Az attól függ, hogy mi a célod a vitával. Ezek szerint neked az, hogy intelligensnek tűnj egy egyébként anonim fórumon, ami meglehetősen szomorú hír. Én pl. örültem, hogy felhívtad a helytelen szóhasználatra a figyelmemet, ezentúl igyekszem elkerülni ezt a hibát.

(Az egyébként már csak mellékes kérdés, miért mész bele olyan internetes "kötözködésbe", aminek szerinted nincs értelme...)

Hát ez tiszta röheLY! :D

Ez a divat, hogy fűvel fával. Nem kell vele foglalkozni, ha te nem vagy ilyen típus. De amúgy egyáltalán nem hátrány, ha fiatalon szeretnél megállapodni, ha jól értem.:) Én nem látok benne semmi hátrányt.

24 évesen jöttem össze a férjemmel- így sikerült, és még szerencsésnek is tartom magam. Ahhoz képest, hogy a régi barátnőim még mindig szinglik és az igazit keresik 33 évesen. Voltak előtte kapcsolataim, partnereim, de nem szégyellem. Ez az út vezetett ahhoz, hogy megismerjem életem szerelmét, aki a 7. férfi az életemben (akivel intim kapcsolatom volt), és minden megérte amit idáig megéltem, még ha nem is volt soha korábban igazán boldog kapcsolatom, vagy élvezetes együttlétben részem. Tiniribi sem voltam aki 15 éves korától szétteszi minden jöttmentnek. 19 évesen voltam először pasival, és hát ritka az amikor valaki elsőre megtalálja élete párját. Ez van. Nekem se sikerült se elsőre, se másodjára.

A férjem pl pont így volt. Picit fiatalabb nálam, még nem volt 21 éves mikor összejöttünk, és neki én vagyok az első és egyetlen kapcsolata. 22 volt mikor összeházasodtunk, én 25. Kicsit sem hiányzik a régi életem. Örülök, hogy viszonylag fiatalon sikerült megállapodni, megtalálni a társam.

Egyébként az egyes számjegyű partneres dolgot én pl értettem, rögtön a 9 ugrott be róla, szóval érthető volt a leírás. Nekem legalábbis.

33,N

Minden elismerésem a #18 hölgy felé! Le a kalappal. És sok sikert a továbbiakban is!

Kedves Kérdező!

Hogy egy közhellyel éljek (elnézést): Semmi nem hátrány az életedben, amiből előnyt vagy képes kovácsolni!

Mire is gondolok... Az, hogy mások hogyan is gondolkodnak ("kevesen gondolják..."), az téged egy cseppet se zavarjon. Mert nem az Ő életüket éled. Az legyen az Ő gondjuk. Mint ahogyan a Te életed az a Te "gondod".

Szándékosan tettem idézőjelbe a "gondod", mert valójában az nem is lehet gond, hacsak Te nem csinálsz belőle. Inkább nevezném lehetőségnek. És valóban igaz, hogy ismerkedni jó... ismerkedni kell! Mert, ha neked olyan partnerre van igényed, amilyenre te gondoltál... akkor azért tenned kell valamit. (Nem is keveset) Az már önmagában jó, ha szeretnél egy hozzád való társat, akivel képes lennél "egy húron pendülni" és nem csak néhány hétre-hónapra.

A másik dolog meg az, hogy pontosan mit is értesz "megkomolyodás" alatt. Én persze értem, hogy mire gondolsz... azonban arra ügyelj, hogy amikor elkezdesz igényesen ismerkedni... csak(!) ismerkedj, s ne legyenek olyan "hátsó"

gondolataid az első pár randi után sem, hogy... - Jajjjj de jó lenne ezt a pasit megtartani... MÉG NE LEGYENEK! De olyan sem, hogy: - Fúúúúúú... ez annyira nem jön be nálam... ! Miért mondom ezt?

Mert az azért belátható, hogy minden kapcsolat kezdetén... a felek igyekeznek mindig a legszebb, legjobb formájukat hozni. Te is, Ő is... Mert a LEGJOBB SZÍNBEN akartok feltűnni egymás előtt. Ez OKÉ is. De ez egyben azt is jelenti, hogy álarcaitok mögül néztek egymásra, s az pedig rendszerint nem az igazi arc. Egy igazán jó és hosszú párkapcsolatban már nem képes az ember álarc mögé bújni... mert szeretne már teljesen őszintének lenni, azaz kibújni a szerep-játék alól. Mert az fárasztó tud lenni. És ez a folyamat sokszor évekig, akár évtizedekig is elhúzódhat. Tehát, ha a kezdet kezdetén Te magad nem kényszeríted az "ismeretségedet" egyfajta szerepjátékba... akkor van esélyed viszonylag hamar meggyőződni arról, hogy mennyire hozzád való-e, vagy sem. De hogy ehhez mire van szükséged?

Csak két dologra:

1.) Őszintének lenni,

2.) Spontaneitás.

... azaz minden racionális meggyőződéstől és dogmatikus túl-gondolástól megszabadulni. Vagyis NEM KATTOG az agyad!

Ez a két dolog az a kulcs, ami meg képes nyitni a Másikat, s szintén őszinte lesz Veled szemben. De, ha mégsem lenne... (ezt Te meg fogod érezni) hát akkor Az a fiú biztosan nem az eseted. De, ha őszinte lesz veled, még akkor sem biztosan. Viszont akkor már tisztábban látsz. Tehát vagy elfogadod olyannak, amilyen... vagy el kell engedned. Még ha sírva is...

Viszont egyet ne felejts el: - Aki rugalmas habitussal bír, az változik idővel... Mint ahogyan Te is fogsz. Mint ahogyan eddig is változtál. Mert másképpen gondolkodol, mint 5, 10 évvel ezelőtt. Ha jól sejtem...

Ezt tudom javasolni, aztán úgyis az lesz, ahogyan Te döntesz a továbbiakban. Ha jól csinálod, akkor azt fogod érezni, hogy irányítani vagy képes életed alakulását, ha meg nem jól, akkor azt fogod érezni, hogy sorsod van és Te ki vagy neki szolgáltatva... Kívánom az előbbit tapasztald meg... mert az adhatja meg a szabadság érzetedet. De ne kapkodd el! Viszont tedd meg azon lépéseidet, amik közelebb visznek a leendő párodhoz...

Az ERŐ legyen Veled!