Ha egy 30 fölötti hölgynek apakomplexusa van akkor ő 50 feletti férfit keres magának vagy még idősebbet? Hölgyek válaszát várom

8as: nincs apakomplexus és egy nagy bunkó amcsi sablonosítás az, hogy amcsiban azt hiszik: azoknak a nőknek, akiknek hiányzik az apjuk, akkor csak az idősebb pasikat szeretik és csak a gondoskodó apatípusúakat.

Ezek szerint azok a nők, akiknek hiányzik az apjuk, csak kislányként viselkedhetnek kapcsolatban-házasságban, ez egy nagy bunkóság. Ez a szó csak egy vadkapitalista fantázia megint, amely megveti a gondoskodást, szeretetet és trehány mondani magyarázatot arra, hogy miért igényelnek minőségi, szenvedélyes, kölcsönösen gondoskodó kapcsolatot saját korosztályukkal(!) olyan nők, akiknek hiányzik az apjuk. Gondolom, hogy ez senkit nem érdekel jobban, mint az amcsi szavak és bunkó pszichés elméletek nyalása.

Nem érted, pont amiatt nem jók ezek a kapcsolatok, mert nem lehetsz szerelmes az apádba.

Ha mondjuk találok egy idősebb, meleg férfit, aki nem nőként tekint rám, hanem neki meg gyerek hiányzik az életéből úgy, mint nekem apa, akkor az működhet egy pótkapcsolatként, de ez nem romantikus/szexuális.

Pont azért van baj az ilyen kapcsolatokkal, mert a pasinak csak a szex számít. Ő nem akar gondoskodni, feltétel nélkül szeretni. A nő meg megtanulja, hogy szeretetnek látszó valamit kaphat, ha szexel a pasassal.

Ugyanígy ha elvesztem fiatalon az anyukámat, beléphet az életbe egy idősebb nő, akiben pótlékot látok, de az apakomplexus attól komplexus, hogy a szex is belekavarodik.

De nagyon ráálltál az amcsizásra, nem akarod megérteni.

Én azért úgy gondolom,hogy nagyjából ismerem a nőket.

De kiismerni soha nem tudom őket.De egy biztos ha nagy a korkülönbség az soha sem jó dolog.Bár egy 30 as csaj meg egy 50 es pasi annyira nem gáz.De 10 év múlva már nagyon az.Mert legyünk őszinték,ha az ember bele néz a tükörbe idősen.Olyan mint a leeresztett gumicsónak,A csaj az azért még nem fog úgy kinézni,akkor,.

Létezik apa- és anyakomplexus is. De nem feltétlenül negatív. Én kimondottan rajongtam az apukámért mindig is, igaz, gyerekkorom óta távol volt a válás miatt és ritkán láttam. De mindig jó volt a kapcsolatunk.

Engem sosem érdekeltek a velemkorú srácok, mindig idősebb pasik után epekedtem. Ami nem volt nehéz, mert sokak szerint elég szép vagyok és értelmes is. Úgy 5 évig voltam egy nálam 23 évvel idősebb csávóval. Nem voltunk együtt hivatalosan, nem sokat mutatkoztunk publikusan, mivel gyerekei is voltak, elvált. Elvileg pont az "éretlensége" miatt dobták, bár én felnöttesnek találtam. Ekkor én 22 voltam.

Nem vagyok egy nagy romantikus meg bújós alkat, sőt, valamilyen mértékben aszexuálisnak mondanám magam, de ő sosem taszított testileg sem. Ha együtt mentünk valahova (ez tényleg ritkán volt), örültem, hogy az apámnak nézik, sokszor még "csüngtem is rajta". Az apám összes jó tulajdonságával rendelkezett, igaz, ez nekem nem tűnt fel elsőre, mert nem erre fókuszáltam. Sokkal magasabb is volt nálam, valahogy tetszett, hogy végre kicsinek tudom magam érezni. A saját korosztályomban mindig túl érettnek éreztem magam, otthon szintén, hiszen én voltam a rangidős. Tőlem várták a vezető szerepet, döntések meghozását.

Örültem neki, hogy egy akadt végre nekem is egy gondoskodóm, aki segített dolgokat intézni olykor, akire felnézhettem, taníthatott nekem dolgokat. Mondjuk az sem lett volna jó, ha túlontúl gyereknek néz...Időnként meg daddynek vagy apunak is hívtam, bár csak poénból...Azt hozzátenném, hogy ő is mentálisan sérült volt. Aki sokkal fiatalabbal jön össze, az titokban depressziós/szociofóbiás/kisebbségi komplexusos/önbizalomhiányos vagy csak szereti a friss húst.

Szóval nem, nem egészséges egy ilyen kapcsolat és valszeg nem együtt fogtok megöregedni. Mondjuk egy 30-as nő már nem kislány tényleg, hogy egy második gyerekkorát élje és az apján csüngjön, tényleg felnőtt nő, szóval azt már nem nevezném apakomplexusnak. Szerintem nagyon ritka középkorúaknál.