A párom képtelen a kompromisszumos gondolkodásra? Mit tegyek?

Nagyon nehéz helyzetben vagyok, 4 éve vagyunk együtt, egyelőre nincs lehetőségünk össze is költözni. Nekem kezdetek óta van egy kutyám, többször jött már szóba, hogy ha elköltözök majd költözik velem a kutya is. Amikor a párom itt alszik mindig kizárom a folyosóra a kutyát, hiszem a hálószobát, intimitást ne zavarja meg. Viszont mostanában egyre inkább hangoztatja a párom, hogy ő a macskákat szereti, ne legyen kutyánk, meg ő biztos nem lakik majd kutyával, akkor nem költözünk össze stb. Én hajlok a kompromisszumra, pl mivel őt ennyire zavarja, hogy a kutya koszos (mondanám, egy hófehér kis plüsskutyáról van szó, ha koszos lesz séta után megy a zuhany alá), mondtam neki, hogy el tudom fogadni, hogy ő így érzi, természetesen akkor a kutya csak a folyosón és a nappaliban lehet majd, a háló és a konyha tabu lesz neki. De a páromnak így se tetszik. Mondtam is neki, hogy azt azért érzi-e, hogy jelenleg ő az egyetlen aki nem köt semmi kompromisszumot. Mindig úgy kezdi, hogy Ő így vagy úgy akarja. "Nem lesz kutya, mert én nem akarom." Én meg a macskákat nem szeretem, de már tudatosítottam magamban, hogy legyen majd macskánk, mert páromnak ez fontos, én pedig tudok alkalmazkodni hozzá. Pedig a macskának még a szőre is hullik, az én kutyámnak meg nem.

Megmondtam neki, hogy ha ezt így folytatja ebből bizony szakítás lesz, de mivel egyelőre nem gyakorlati a probléma, csak elméletben (a jövőre nézve) jelentkezik nem szeretnék még vele szakítani, mert minden más olyan jó vele, a legjobb barátom már vagy 5 éve.

Ti mit gondoltok? Voltatok már hasonló helyzetben? Lehet, hogy pár év múlva benő a feje lágya? (Ő 21 éves, én 22.)