Mennyi időt töltötök együtt és mennyi idő alatt költöztetek össze?

Nem tudok kijönni a barátomból. Nagyon kevés időt tölt velem. Természetesen én tiszteletben tartom a határait, de mégis sokkal több időt foglalkozik a tanulmányaival/munkával/családjával. 1 éve vagyunk együtt, félévig éltünk együtt, majd szakított velem, hogy függetlenedésre van szüksége. 2 hónap múlva felkeresett, hogy velem akarja leélni az életét, gyereket akar tőlem, csak szünetre volt szüksége. Azóta külön élünk, de együtt vagyunk már 1 hónapja.

Az elején nagyon szenvedélyes volt, utána visszalankadt. Ha elmegyünk moziba, nem akarja hogy utána felmenjek, és ott aludjak. Ezt meg is értem, de ha csak napközben akar találkozni, egyetemen, meg kajálni valahol, az nekem nem kielégítő. Ő nem tudna velem tölteni otthon egy félnapot, mert menne dolgozni, írni a szakdogáját. Alig csókol meg, csak szájra puszit ad, vagy arcra. A szex pedig, néha már én kezdeményezem. A szüleivel régen jóban voltunk, együtt mentünk éttermekbe, hozzájuk vacsorázni, kirándulni. Azóta nem találkoztam velük, ő mindig felmegy kajálni, de engem soha nem hív. Nem szeretném számon kérni, mert ezek olyan dolgok, amiket magától kellene irányítania, tudnia. Megmondtam neki, hogy ez az utolsó esélyünk, mert én nem vagyok egy játék. Szóval most jelenleg párterápián gondolkodom. Olyan unalmas mellette, mint régebben soha, le szeretném ezt vele kommunikálni. Ezek mellett jól elvagyunk, sokat nevetünk, közös a humorunk, meg segítünk egymásnak mindenben, de nem érzem azt, hogy beletenne annyi energiát, amennyit kellene. Próbálom megérteni, hogy stresszel a diploma miatt, munkamániás, de nem hanyagolhat el!

Ti mit gondoltok? Szerintetek ez ami nálunk van, nem normális?

23/L