Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek, ha szeretitek, de már nagyon fáj?
Sziszatok, egy éve vagyok a párommal...az utóbbi időben elég sokat martuk egymást, kicsit úgy éreztem magam hogy "se veled, se nélküled"...ha nincs velem akkor rettentően nagy fájdalom van bennem (ő az első igazi nagy szerelmem), de ha vele vagyok 3-4 naponta megbánt külyönböző dolgokkal, féltékenykedési jelenetekkel, és kiborulok, sirok, eszem magam...
Ma a barátnőm születésnapjára kellett volna menjunk, előtte nálunk voltunk. mikor indultunk volna, bejelentette, hogy ő nem jön, ne haragudjak, de igéri nem lesz probléma belőle(amiben persze kételkedtem ismerve Őt) gyanúm beigazolódott, mert felhivott, hogy miért nem vagyok még otthon (9 kor...) éshogy nem szeretem meg nem törődök vele, meg nem tartok ki mellette (mikor Ő nem jött el)...sirt a telefonba, miközben azt mondtam neki, hogy úgy beszéljen velem mint a volt barátnőjével...nemsokára a fejemhez vágta hogy undok picsa vagyok...nekem ez már sok...PEDIG NAGYON SZERETEM, de valahol van büszkeségem...
félek szakitani, annyi közös álmunk van, volt...de ez igy már nem mehet...
vagy megmenthetem? már többsz9r mondtam hogy "ez az utolsó" legutóbb egy hete...:((
18 éves lány...
Teljesen magamra ismertem abból amit leirtál...:)Nyugodj meg, ha igazán szeretitek egymást előbb utóbb megtanuljátok hogy egyikőtöknek muszáj néha engedni.Toleránsnak kell lenni.
Engem is sokszor megbántott, megbánt de ha jobban bele gondolok én is őt-csak talán én tragikusaban fogom fel-annak ellenére hogy tudom nagyon szeret.ENGEM!NEM MÁST!
Oly sokszor hittem a kpacsolatunk elején hogy csak nekem van igazam...mi is fiatalon szerettünk egymásba, családunk is nagyon különböző-másképp neveltek minket-eből is sok konfliktus adódott-de hiába próbáltak a szüleink is közénk állni (mert ugye látták hogy kikészitjuk egymást)-mégis ujra és ujra kibékültünk...én sokat tanultam...megtanultam hogy nem kell mindent komolyan venni.Hidd el én is sokat szenvedtem, sok volt az átsirt éjszaka de nagyon boldog vagyok hogy még most is ugyanugy szeretjuk egymást mint pár évvel ezelőtt és azok a terveink amelyek megvalósithatatlannak tűntek-hááát....csak annyit mondok hogy bebizonyitottuk a szüleinknek hogy nekünk külön nem megy és együtt tényleg képesek vagyunk sokmindenre.Szóval ne aggódj.....kitartás...türelem, boldogok lesztek!:)
Sziasztok, nagyon sok segitő választ kaptam...elhatároztam hgy nyugodt leszek, minden keserűségemet és bánatomat higgadtan tálaltam...később kimondtam a szakitást, de megölelt...ellöktem magamtól, kérdezte miért, mondtam hogy utálom,mert nem utálom...
későb ismét megölelt...annyira szeretem...megbeszéltük a dolgokat, és megfogjuk ez után is, valamit valamiért:) igazatok van:D köszi Üdv
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!