"Szeretlek" "hiányzol" ha nem mondja ezeket a párotok, akkor nincs értelme?

Embeeer. Jó sötét vagy, hallod. Tudod te, hogy mi az a depresszió? Ha tényleg depressziós (a testi tünetekből valószínüleg az) akkor azt nem kívánom senkinek. Le se tudom neked írni milyen kegyetlen érzés úgy élni, hogy nem érzel semmit, sem örömöt, sem szomorúságot, szerelmet, hiányt, éhséget. Semmit. Csak ki vagy merülve és gondolkodni is képtelen vagy. Racionális fejével azt mondta neked, hogy nem akar szakítani mert ő tisztában van vele, hogy ez egy állapot és nem az ő személyisége ilyen.

Ha kicsit is szereted nem kajàt viszel neki "mer nem eszik" hanem a telefonszámát egy pszihológusnak. Hidd el nincs ami többet jelent ilyenkor mint valaki aki eltűr ilyenkor és simogatja a hajam mikor elalszom. Nem vár el semmit és mégis érezteti, hogy ő marad amíg jobban leszek.

Szóval várd meg míg jobba lesz és aztán kérdezd meg, szakítani akar-e...

Kedves Kérdező!

Javaslatom a következő:

Ne azt kérdezd meg, hogy szeret-e... erre most úgysem fog tudni érdemben neked válaszolni. Ha tényleg ennyire maga alatt van, ahogyan írod.

Azt kérdezd meg tőle, mit, vagy miben segíthetnél Neki. Ha Ő saját maga tisztában van a depressziós mivoltával, akkor erre a kérdésre fog tudni "normálisan" válaszolni. De, akkor az nem is annyira depresszió, inkább csak önsajnálat a köbön... No, figyeled a paradoxont?

Tegyél föl neki súlyos kérdéseket, persze kedvesen, ne erőszakosan...

Ha tudja magáról, hogy 'depis' (bocsi, rövidítem), akkor tud értelmes választ adni. Tehát nem depis, csak hiszi* magáról.

Ha nem tudja magáról, hogy depis, akkor nem fog tudni érdemben válaszolni. Tehát depis.

* Sokan depresszióba menekülnek egy-egy megoldhatatlannak látszó emberi problémájuk miatt. Ez olyan, mint amikor a strucc bedugja fejét a homokba... és akkor nem látják, ugye. De Te látod! Tehát a probléma fönn áll.

Azt kellene kinyomoznod, ha segíteni akarsz rajta, hogy vajon MI BÁNTJA? Mi okozza depresszióját?

De, csak gyengéden... átölelve... szeretettel. Sok-sok időt áldozva rá, végtelen empátiával...(Nem pedig türelmetlenül, azzal csak rontanál rajta)

És nincs rá garancia, hogy el fogja neked mondani. De még arra sincs, hogy egyáltalán tisztában van-e vele... saját depressziójának mibenlétével, okával.

Oka persze van. (Erre mérget vehetsz) Mert semmi nem történik OK nélkül. És Te most az OKOZAT elszenvedője vagy, persze a barátnődön kívül. Mert ugye Ő az elsődleges elszenvedője... Te pedig a másodlagos, telve egyre több problémával, nehézséggel és türelmetlenséggel. Ezt is meg lehet érteni. Te sem vagy könnyű helyzetben.

De, mégis... amit tehetsz, hogy tudatára próbálod ébreszteni, mennyire is negatív állapot ez nála, amit EL KELLENE FOGADNIA, mint ÁTMENETI ÁLLAPOTOT. Tehát: az elfogadás az egyetlen kiindulási pont.

És ráveszed Őt az együttműködésre*. No, persze ez nem egy egyszerű és könnyed feladat. De ezt már Te is tapasztalod... Háááát, drukkolok neked, így a távolból is, hogy sikerüljön. Ha belevágsz.

Vagy van a B) verzió=szakítás vele. Pont. És még az sincs kizárva, hogy épp ez által billen helyre a lelki egyensúlya... Mi lehet tudni?

Szóval... azt kellene kinyomoznod, honnan ered ez nála. Az okát kéne megtalálni. Ez lenne a legfontosabb. Mert addig diagnózist, de terápiát sem lehet vele igazándiból folytatni, amíg ez ki nem derül... A tapasztalt pszichológusoknak persze vannak bevált módszereik, amivel ezt (legtöbbször) ki tudják csalogatni a páciensből. És akkor lehet vele elkezdeni a munkát... ami évekig is eltarthat. Bár van, mikor csak néhány hónap kemény munka.

*Együttműködés alatt azt értem, hogy elsősorban veled, de együttműködés egy terápiás kezelésen is.

És azzal most, hogy még szeret-e, vagy mit is érezhet irántad, ne is törődj. Mert, ha ténylegesen betegség szintű ez a depresszió, akkor úgysem várhatod el tőle, hogy hozzád simuljon, csókolgasson és bizonygassa, hogy mennyire is szeret téged. Ezt nem várhatod el egy valóban beteg embertől. Érted?

Az ERŐ legyen Veled!

Ha nem fogadta el a tényt, hogy depressziós, vagy nem tud róla, akkor könnyebb változtatni a dolgon. Sok emberek a lelki problémái onnan kezdődnek, hogy túl sok figyelmet fordít a belső negatív hozzászólásainak (kevés vagy ehhez, nem érdemled meg, stb) és hisz az ilyen hazugságoknak. Elkezdi figyelgetni, és hinni ezeknek. Általában fel lehet ismerni a rossz tulajdonságot hordozó gondolatmeneteket, viszont jó dolog lehet egy támpont: Bibliai tanítások; pszichológiai könyvek; erős, pozitív emberek költeményei; stb.

Ha egy ilyen örvénybe belekerültél, biztosan önzőbbé válsz. Befelé fordul olyankor az ember és esetleg csak a negatívumoknak hisz. A negatívumok hívője lesz szinte. Pedig ha kitekintünk a világba, embereket látunk, akik ugyanúgy születtek mint mi. Ugyanúgy őket is megtámadják a rossz gondolatok mégis nagy sikerre vitték(ha máshogy nem is, de lelki értelemben szinte hihetetlenül.) És ugyanúgy születtek, mint mi. Emberként. A hatásból ő is kevert leveseket kapott(jót, rosszat). De ő nem hitt a rossz gondolatoknak. Dacolt velük. Ki kell nevetni ezeket. Minden romboló gondolat egy hazugság. Csak azért talalódott ki, hogy lehúzzon a mélybe. Józan ésszel az ember nem akar se magának se a környezetének rosszat. Ezért csak hazugságokkal a "kényelemről", /"pillanatnyi élvezet jobb mint az örökkévaló"/ - hatalmas hazugság, és minden ilyen eszközzel próbálja meg tönkretenni a boldogságodat. Erre pár megoldás lehet: kinevetni, és rosszat tenni a rossznak azáltal, hogy valami jót teszel*. Persze támadni fog ("nem fog használni","butaság","úgyse sikerül"stb.) De kérdem én: miért ne próbálnánk meg? Semmi vesztenivalónk nincsen.

*amivel adni tudsz épülést, tisztulást, amit valahol tényleg hasznos segítségnek találsz, esetleg láttad, hogy más képes rá, és te is szeretted volna megtenni de azt hitted, hogy neked bármi miatt nem megy és ezt elhitted esetleg irigyelted, akinek ment, szóval valami ilyen őszinte ajándék, amiért nem vársz vagy kérsz semmit.

Amint rendet raktunk magunkban, képesek vagyunk segíteni másoknak. Nem adottság, nincsenek kivételek, tényleg bárki lépes rá. Csak el kell fogadni, hogy tényleg képes vagy rá.

Bízom Benne, hogy találsz megoldást az elszaladáson kívül mert tényleg csak olyan kihívásokat kap az ember az életébe, amit képes megoldani.

Adjatok hálát az életért, mert aki nem halt meg az még él!!(ez a nyilvánvaló igazság sokat segített nekem egy másik értelmében.)

(A hála egy nagyon király fegyver mindenkor és mindenért lehet hálát adni, attól csak több lehetsz. Elvégre (ha jön egy nehézség) milyen jó, hogy azért kaptam, hogy bebizonyosodjon, hogy a jó dolgokkal még ezt is képes vagyok legyőzni és felnövekedni ezekhez. Milyen nagy dolgot akar ebből a helyzetből nekem tanítani, felépíteni az Élet.

Kedves kérdező, nehéz feladatot kaptál, de tudd, hogy azért kaptad te ezt, mert rád lehetett bízni ezt a lányt és mindened megvan hozzá, hogy segíts, akármennyire mondhatják belül (kívül), hogy nem sikerülhet. Nem te kaptad volna ezt a feladatot, ha nem lennél képes rá. Ha bármit elrontasz, nevess és gondolj rá, hogy azt hiszi a rossz, hogy egy vereségtől majd feladod és lerombolhat. Harcolj a rossz ellen jó fegyverekkel. Elvégre nem a rossz a te istened, ne azt istenítsd. Miért magasztalnád fel, miért innád a szavait.

Figyelj magadra, és hogy jó szavakat mondj ki. Mert ami jó az épít, ami épít az jó. És ha jót adsz, akkor jól vagy.

Finoman tápláld a lágy rózsádat és kivirágzik.

Köszönöm, hogy segít nektek. Bízom Benne!