Mi a véleményetek erről a szituációról?

Párommal - akivel már majdnem 5 éve vagyunk együtt - terveztük, hogy veszünk saját lakást, vagy házat... aztán ezt jegeltük abból az okból, hogy ő felmondott a munkahelyén, illetve édesanyám nagyon beteg lett.

Édesanyám sajnos november végén elhunyt a betegség miatt, amit nem tudok feldolgozni, sokat agyalok dolgokon, hogy miért ő, miért most, és halála napján hajnalban vele álmodtam és arra ébredtem, hogy be kellene mennem hozzá a kórházba, de nem mertem, mert féltem, hogy a buta nővérek majd megbosszulják rajta. Apukámmal élünk jelenleg, mert mégis egyedül maradt, jobb neki, kap támogatást, mégsem egyedül bolyong a házban, van kihez szólnia.

Ma ismét szóba került a lakás, vagy ház vásárlás. Én annak idején is mondtam páromnak, hogy nem szeretnék az ország nyugat csücskébe költözni a határ mellé (párom Szlovákiában dolgozik), mert ahol most élünk nagyvárosban (megyei jogú) tökéletes, jól érzem magam, szeretek itt élni, igaz, hogy nem ebben a városban dolgozom.

Ma is elmondtam neki, hogy ne akarjon olyan helyre költöztetni, ahol tudom, hogy nem érezném jól magam, ami számomra egy pocsolya.... és tudom, hogy ott nem lennék boldog, akkor inkább visszamenekülnék apukámmal közös házba.

Erre ő kiborult és kiabált velem, csapkodott... és elkezdett fenyegetni, hogy akkor ő elhagy ha nem költözünk, keres albérletet Szlovákiában, vagy majd maga vesz ott egy lakást, házat.

Mondtam neki, hogy ezzel nem ér el semmit, csak azt, hogy ellök magától és, hogy értse meg, nem szeretnék költözni, nem szeretnék egy olyan lakásra/házra áldozni, amit nem tudnék belakni, ahol nem érezném jól magam és inkább csak menekülnék. Nekem még jól is esik, ha 20-25 percet mindennap vezetek a munkába és vissza.

Odáig fajult a helyzet, hogy bedurcázott és átköltözött a másik szobába aludni, gondolom, holnap újra jönni fog ezzel, vagy fenyegetően, kiabálva, vagy először normálisan, aztán felhúzva magát, csapkodva.

Ti mit tennétek a helyemben? Volt már valaki hasonló cipőben?