Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek erről a szituációról?
Párommal - akivel már majdnem 5 éve vagyunk együtt - terveztük, hogy veszünk saját lakást, vagy házat... aztán ezt jegeltük abból az okból, hogy ő felmondott a munkahelyén, illetve édesanyám nagyon beteg lett.
Édesanyám sajnos november végén elhunyt a betegség miatt, amit nem tudok feldolgozni, sokat agyalok dolgokon, hogy miért ő, miért most, és halála napján hajnalban vele álmodtam és arra ébredtem, hogy be kellene mennem hozzá a kórházba, de nem mertem, mert féltem, hogy a buta nővérek majd megbosszulják rajta. Apukámmal élünk jelenleg, mert mégis egyedül maradt, jobb neki, kap támogatást, mégsem egyedül bolyong a házban, van kihez szólnia.
Ma ismét szóba került a lakás, vagy ház vásárlás. Én annak idején is mondtam páromnak, hogy nem szeretnék az ország nyugat csücskébe költözni a határ mellé (párom Szlovákiában dolgozik), mert ahol most élünk nagyvárosban (megyei jogú) tökéletes, jól érzem magam, szeretek itt élni, igaz, hogy nem ebben a városban dolgozom.
Ma is elmondtam neki, hogy ne akarjon olyan helyre költöztetni, ahol tudom, hogy nem érezném jól magam, ami számomra egy pocsolya.... és tudom, hogy ott nem lennék boldog, akkor inkább visszamenekülnék apukámmal közös házba.
Erre ő kiborult és kiabált velem, csapkodott... és elkezdett fenyegetni, hogy akkor ő elhagy ha nem költözünk, keres albérletet Szlovákiában, vagy majd maga vesz ott egy lakást, házat.
Mondtam neki, hogy ezzel nem ér el semmit, csak azt, hogy ellök magától és, hogy értse meg, nem szeretnék költözni, nem szeretnék egy olyan lakásra/házra áldozni, amit nem tudnék belakni, ahol nem érezném jól magam és inkább csak menekülnék. Nekem még jól is esik, ha 20-25 percet mindennap vezetek a munkába és vissza.
Odáig fajult a helyzet, hogy bedurcázott és átköltözött a másik szobába aludni, gondolom, holnap újra jönni fog ezzel, vagy fenyegetően, kiabálva, vagy először normálisan, aztán felhúzva magát, csapkodva.
Ti mit tennétek a helyemben? Volt már valaki hasonló cipőben?
válasza:Én is átestem azon, amin te, szóval fogadd őszinte részvétem.
Így látatlanban azt mondom, hogy jobban járnál ha a párod elköltözne melegebb éghajlatra. Egy jól működő párkapcsolatban a felek odafigyelnek a másikra. Meg kéne értenie, hogy neked most ez egy nehezebb időszak, szóval inkább támogatnia kéne ahelyett, hogy önző módon saját magára gondoljon. Ilyen viselkedés után nem neked kéne rosszul érezned magadat, hanem fordítva. Bár az ilyen embereknek hiába mondanak bármit is, nem igazán szokott leesni, hogy mi a probléma a viselkedésükkel.
Ha nem akarsz költözni, akkor nehogy hagyd, hogy rábeszéljen. Ha menni akar, akkor menjen egyedül.
válasza:Szerintem már ért ez a vita, csak rosszkor jött.
Párod el akar onnan menni, szerintem azért sürget, mert rossz ez neki így. Vagy mert fél, hogy pl. levert vagy és ki akar rángatni ebből.
Mindenképp le kell ülni és higgadtan megbeszélni... de nemcsak a lakás dolgot, hanem, hogy pl. mit gondol a mostani állapotokról. Sok tisztázni való van!
válasza:Őszinte részvétem.
Ma is elmondtam neki, hogy ne akarjon olyan helyre költöztetni, ahol tudom, hogy nem érezném jól
elve nem élnék ilyen üvöltös csapkodossal mivan ha épp nem az ő elvársa lesz majd vmi oda vág neked.. Költöztetni?? Nem tárgy vagy..
válasza: válasza: válasza:Tapasztalat: Nyugat-Magyarországra ne költözzetek!
Hihetetlenül pökhendi, felvágós alakokkal találkoztunk, a Keletieket szinte lenézik - az albérlet horror áron igen karcsú, a lakhatási támogatás meg már szinte semmit sem ér, a fizetések meg nem annyival magasabbak hogy megérje ott vergődni! Úgyhogy otthagytuk az egészet, menjenek hozzájuk az ukránok, azt érdemlik!
Szlovákiát nem tudom. Kb. egy éve voltunk Kassán - nem szívesen beszéltek magyarul... de valóban jobbak a körülmények.
(M.o. belül különben sem sok értelme a vándorlásnak: ugyanaz az ország, ugyanazokkal a baromságokkal)
Ha már mindenképp menni akartok, akkor min. Ausztria!
Nem 5 éve élünk a szüleimmel, csak miután anyánál kiderült a baj, akkor haza jöttünk, vagyis ő jött velem, mivel láttam azt, ahogy anya kezdett leépülni. Tudtam azt, hogy anya legyengült, így apukám segített felállni, elmenni wc-re, a zuhanyzást is ketten oldották meg. Segíteni szerettem volna és az utolsó időt együtt tölteni anyukámmal.
Arra nem gondoltam, hogy két hónappal a halála után nekem át kellene kapcsolnom és a jövőt tervezni.
Egyszerűen megváltozott az életem és nem találom a helyem, bizonytalanná váltam az életben, nem tudom mi lenne a helyes döntés. Én sajnos nem úgy élem meg az egyik szülőm elvesztését, ahogy párom megélte... meghalt, könnyek és gyász nélkül tudomásul vette, eltemették és pont. Nekem ez nem megy, nekem kell az, hogy naponta felmenjek a temetőbe anyához és beszélgessek vele.
Érzem, hogy teljesen másfelé megyünk párommal, és amióta ezen vitatkozunk nagyon azt érzem, hogy jobb lenne ha külön utakon folytatnánk. Úgy érzem, félre ismertem.
válasza:Hát igen,nem a cukormázban hanem ilyenkor derül ki ki milyen valójában,és mit várhatsz ha te kerülsz rossz állapotba stb,igy igen ilyen felismerés után jobb külön,legalább nem esküvő után ismerted meg.
40N
válasza: válasza:"mivan ha épp nem az ő elvársa lesz majd vmi oda vág neked.."
3: Ezt klingonul írtad? Én értem, hogy szeretnél kommunikálni, de ahhoz meg kéne tanulnod a magyar nyelvet is. Általános iskolában 1-2 év csak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!