Valóban bánni fogom, hogy nem éltem a jobb élet lehetőségével?

"De ruhát, cipőt, ékszert több év együttélés után se vagyok hajlandó elfogadni, mert az a pénz nem az enyém."

Ezt hívják ajándéknak.Bizonyos emberek úgy fejezik ki a szeretetüket, hogy gondoskodást mutatnak illetve ajándékoznak.

Tehát ez nem "segítség".

"Csak mindigis kisigényű voltam, úgy érzem, van elég mindenből, a 4-5 éves ruháimnak, cipőimnek, régebbi telefonomnak semmi baja, és nem fogok azért venni, hogy vegyek."

Ha valóban így gondolod és neked ez teljesen megfelel akkor miért az van a kérdésben, hogy "...jobb élet..."?

Akkor valahol mégis vágysz új holmikra, nem?

Szerintem érdemes lenne közös kasszán lennetek és semmi én pénzem te pénzed.

Alapvetően én is turiból öltözöm, de néha veszek új cuccokat is, vagy drágább kozmetikum, stb. Egy picit lehetnek nagyobbak az igényeid szerintem.

Ha most nem bánod, később sem fogod.

Mindemellett, ha neki nem okoz gondot, hogy neked boldogságot okozzon azzal, hogy jobban öltözködhetsz, tanulhatsz, élhetsz, akkor nem értem miért utasítod el. Neki boldogságot okozna hogy te boldog vagy, és mi másra való a pénz?

Mondom ezt úgy hogy 30 évesen hétszámjegyű a fizum, és ha lenne egy lány az életemben aki tényleg megfog, és hasonlóan szegény körülmények közül jönne mint te, én is természetesnek venném hogy költök rá.

A valodi kerdes az, hogy a parod meddig viseli el az ilyen bunkosagba hajlo onerzeteskedest. Mas dolog mas penzen eloskodni, es megint mas elfogadni a parodtol egy ajandekot, amivel boldogga szeretne tenni teged.

Nem kell gold diggernek lenni, de hosszutavon tarthatatlan az ilyen viselkedes is szerintem, mert mindent, minden programot, az egesz kapcsolatot a te onerzetedhez kell alakitani.