Van e kiút, amikor mennyországból hirtelen a pokolba kerülsz?

Sziasztok tisztelt válaszolok! Meg szeretném veltek osztani a történetemet,ugyanis azt gondolom elsősorban,hogy muszáj kiadni magamból,és kíváncsi vagyok külső szemlélő véleményére is.Egy 19 éves fiú vagyok,és a barátnőm is 19 éves.Tavaly szeptember óta vagyunk együtt,fülig szerelmesen egymásba.Tudni kell,hogy nekem előtte sok lány volt az életemben,voltak szexuálus kapcsolataim,kalandjaim is,zülött éjszakákon,érzelmek és szerelmek nélkül.De elvetettem ezt az életet,szánalmasnak éreztem.Tavaly nyáron aztán felvettem egy akkor még ismeretlen lányt msnen,majd beszlgettünk szinte minden nap.A lány éppen akkor egy plátói szerelemben szenvedett,de előtte soha nem volt senkije,se szexuális élete,azaz velem vesztette el a szüzességét később.A sulikezdéssel mi is megismerkedtünk,ugyan nem egy iskolába jártunk,de a koleszomnál szállt fel mindig a buszra,és ott futottunk össze.Azután mindig taliztunk,majd jöttek vele az érzelmek is.Tökéletesek voltunk egymásnak,mind lelkileg,és testileg,majd később kiderült szexuálisan is.Egymás szülei imádtak mindkettőnket,de én sokkal többet voltam náluk ugyanis koleszos lévén ott votlam nála szinte minden nap.Terveztük a jövőnket,úgy alakítottuk az életünket hogy minél jobb legyen.Házasságról beszéltünk,gyerekekről,egymás szüleinek bemutatásáról.Minden tökéletes volt,egyszer sem voltunk egymással bizalmatlanok.Aztán pár napja bekövetkezett a tragédia.Aznap nem találkoztunk,és aznap éjjel azt álmodtam hogy megcsal,fel is riadtam rá.Másnap edzettem,majd érte mentem,és nálunk voltunk.Majd délután mivel haza kellett mennie vele mentem.Aludtunk egy kicsit,majd egyszer csak csörgött a lenti telefon.Ekkor bevillant az éjszaka,és odaültem a géphez és megnéztem a naplózott beszélgetéseket...Soha nem votlam bizalmatlan de úgy éreztem meg kell tenni.És amit ott találtam szörnyű volt.Aznap amikor nem mentem,úgy beszélt egy számára is ismeretlen fiúval,akivel soha nem találkozott mint egy 15 éves lány akinek szexhiánya van,és pasit akar magának.Néztem hogy előtte nem beszélt vele csak aznap.De ezt akkor,abban a pillanatban nem tudtam feldolgozni,és kitört belőlem valami,ami nem én voltam.Dühöngtem és őrjöngtem,kiabáltam vele,eltéptem a nyakláncot amit én adtam neki,majd véletlen egy üvegajtó is kitört.Utána is veszekedtünk,és nem tudtunk semmit sem megbeszélni csak sírtunk.Azt mondta nem tudja mi jött rá.A probléma aztán továbbfolytatódott,ugyanis mi másnap,majd harmadnap,és főleg a negyedik napon megbékéltünk egymással,de az ő szülei soha többet nem akarnak beengedni.Hozzáteszem eddig imádtak,mindig segítettem nekik,tisztességes és becsületes voltam,de most hallani sem akarnak róla.Mindez négy napja történt.Úgy határoztunk,hogy kitartunk egymás mellett,ugyanis minket odafent Valaki tönkre akart tenni,vagy próba elé állítani minket.Egyelőre nem találkoztunk,cask msnen,és telefonon,majd titokban,és később talán segítséget kérünk egy Istentisztelőtől,aki ki tud talán békíteni mindenkit.Imdájuk egymást most is,és nemtudunk élni egymás nélkül,rettegünk,de próbálunk erősek maradni.Szörnyű az élet úgy érzem,mivel mi voltunk a mi ismeretségkörünkben az álompár,és most tessék,a feje tetejére állt a világ.Küzdünk,hogy az együtt töltött idő,ne válljon semmissé,és küzdünk hogy újra együtt lehessünk.Elnézést hogy nagyon hosszű lett,de így kerek ez az egész,és nem írom hogy normális kommenteket várok,ugyanis aki ehhez érdemben hozzá tud szólni,annak lesz agya hozzá hogy megtegye.Köszönöm a válaszokat előre is!