Veszett ügy ez a kapcsolat?

Lehet csak egy jó hosszú panaszáradat lesz, de tényleg nincs kinek kiönteni a lelkem, meg némi tanács is jól jönne.

Szóval párommal gyermeket vállaltunk, a terhesség eleje szép és jó volt, de a második felétől kicsit megváltoztak a dolgok.

A családjával voltak összetűzések (tipikusan bele akartak szólni minden gyerekkel kapcsolatos dologba), nem állt ki mellettem. Ha kértem hogy szóljon nekik ez vagy az úgy nem jó, nem szólt ezzel pedig nagyon sok kellemetlenséget okozott nekem/nekünk.

Csökkentek az együttlétek száma, konkrétan ha "kikönyörögtem" akkor volt, és hát tudom apróságnak tűnik de már nem dícsérgetett úgy mint a kapcsolatunk elején.

Ez szülés óta sincs másként, sőt rosszabb, mert eddig betudtam a nagy a hasamnak, de már a terhesség előtti súlyomat is visszanyertem. Nagyon hiányzik hogy a sok szenvedés árán puhává varázsolt hajamat észrevegye, vagy hogy új ruhát vettem magamnak stb. Nem törődik, nem mutatja ki a szeretetét és az van, hogy erre tegnap ébredtem rá.

Az egész éjszakát átsirtam ezért, mert az a szeretet amit én felé mutatok egyáltalán nem érzem hogy visszajönne.

Már megszületett fiunk, jó alvó csodás fiú tényleg, letelt a 6 hét, hat a fogamzásgátló, tehát az első alkalom lenne amit tudunk élvezni, tegnap voltam fodrásznál és még gyantáztattam is, erre párom hazajön, este fürdetésig a telefonját nyomkodja aztán benyögi hogy fáradt és alszik.

Tudom, lehet hiszti de annyit fáradozom azon, hogy felhívjam a figyelmét és semmi! És őszinte leszek hiányzik a figyelmesség, egy minőségi együttlét, de ez csak akkor van ha ő akarja, akkor nem számít hogy én fáradt vagyok, vagy fáj éppen valamim, de ha én szeretném akkor semmi..

Én minden nap dicsérem, viszonozva akkor ha rászólok hogy ugyan kétévente egy bók csak jöhetne..

Őszinte leszek én ezt nem bírom így! Még pici a fiunk, elhagyni nem akarom de nulla figyelmesség gyengédség mellett a nöiességem 0 lesz! Semmi önbizalmam, megalázva érzem magam :((

Annyi a kapcsolatnak? Vagy mi lehet a baj? Min változtassak?