Szeret vagy nem szeret? Együtt lenni vagy nem együtt lenni? Hogyan tovább? Szerintetek?

Lassan két éve vagyunk együtt a párommal, és kb egy éve élünk együtt én 23 ő 28 éves. Eleinte klappolt minden, kivéve egyet a beszélgetés.Ő nem tartotta fontosnak én igen. Aztán kezdtem rájönni, hogy elég szexközpontú a kapcsolatunk és mintha arra lennék jó, hogy takarítsak, mossak, és miegymás amit egy HTB csinál. Ez abban is megnyilvánul, hogy pl én beszélek neki a lelki gondjaimról vagy boldogságomról, akkor vagy egyik fülén ki a másikon be vagy csak leolt h mit bőgök, hagyjam abba, vagy pl vizsgaidőszakban amikor nem a házimunkával vagyok elfoglalva akkor mindig megkapom h nem csinálok semmit, pedig dolgozom is (vendéglátás) 18 órákat és mellette ugye házimunka, tanulás, és van egy kutyus is akivel szintén én törődöm, pedig nem is az enyém(de imádom sajátomként és ő is halagat rám)illetve kijelentette, hogy a barátaimmal nem akar kontaktolni, mert nem meghatározók az életében és állandóan villámokat szór a szemével, ha pl férfi kolegákkal dumálok vagy a barátnőimmel kiruccanunk(jelezem vele otthon az utóbbi időben csak filmet lehetett nézni) meg a sör, napi 6-7 dobozzal is megiszik, és ha szólok, hogy vigyázzon ne fajuljon el, csak annyi jön, hogy hagyjam már, tud magára vigyázni. A lakásba (az övé)a bútorokat én vettem, de ha ruhára költök akkor ferde szemmel néz rám. Nem szereti ha hazajárok a szüleimhez, de azt mondja h menjek, de látom rajta hogy nem tetszik neki.Bocsánat, hogy ilyen hosszú vagyok, de nem tudom mi lenne jó, elhagyni, vagy tűrni és/vagy tovább próbálkozni, hátha megváltozik.Sokszor kaptam hazugságon is, meg voltak fura sms-ek a telefonjában, amiket persze megmagyarázott. :S Én sem vagyok tökéletes, nekem is vannak f@szságaim, meg tudok hisztis is lenni de én sose korlátoztam semmiben, sokszor kalitkában érzem magam.Lépjek ki?Vagy van még remény?JA és most a szüleimnél vagyok, de állandóan mondja h hiányzom neki, meg szeret és mikor megyek már haza?Akkor most???