Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Erre rámehet a kapcsolatunk? Van ennek így esélye?
Már tettem fel hasonló kérdést az oldalon, de most nem ugyanarra vagyok kíváncsi mint akkor. Szóval másfél éve vagyok együtt a párommal. Én szeretem és amúgy ő is engem. Ami idegesít, az a "rossz" családi helyzete. Az a probléma, hogy külön lakik ugyan a szüleitől, de minden hétvégéje foglalt családi dolgok miatt, néha a hétköznap is, bár az nem minden héten. Általában van rám is elég ideje, de bevallom őszintén, hogy mikor nekem kell hozzá alkalmazkodni, akkor egy idő után felmegy bennem a pumpa. De megpróbálok nem pattogni, akkor sem ha nehezen jön össze egy találkozó, mert azért szán rám is időt. Mikor a hétvégén találkozik a szüleivel, akkor a mi találkozónk nem lehetséges, legfeljebb rövidebb időre ha elmegy velem valahova vagy hozzám jön. Nehéz volt elfogadnom, hogy a hétvége mindig ki van zárva (kivéve nagyon ritkán) amikor a szülei vagy az egyikőjük ment hozzá hétköznap is akkor megint lecsökkentek a lehetőségek, hogy találkozzunk.
Bár sikerült többször úgy megoldani, hogy nem nála, hanem akkor elmenni valahova, vagy ő jött hozzám. Általában jól bírom a helyzetet, meg nem panaszkodok, mert ha hétvégéken nem ér rá, akkor ott a hétköznap. De mégis ha szóba jön, hogy bizonyos nap megint ezek a családi dolgok vannak, akkor felhúzom magam, mert amúgy is nehéz összeegyeztetni néha a találkozót, nemhogy még így. Próbálok megértő lenni, mert nem könnyű annyira a családjának sem, mivel a nagyszülőket gondozzák, párom is, meg szülők is, ezért találkoznak olyan gyakran, ezért van szükségük a segítségére. Ráadásul a szüleinek is megvan a maga baja otthon. Szóval én megértem a helyzetét, de néha mégis már az agyamra megy ez a helyzet. De elfogadom, mert próbál más napokon időt szánni rám. Meg, ráadásul lehet hozzá is költöznek a szülei, mert már nem bírják annyira ezt az állandó utazást amivel jár ez a helyzet. (Más városban laknak, ezért kell utazni) Meg ugyebár akkor könnyebb a nagyszülőket segíteni, ápolni, közelebb lenne mindenki. Viszont én megijedtem, hogy emiatt veszíteném el, mert akárhogy is nézzük, mert nem tudom mennyire lehetnék vele normálisan kettesben, mert nyilván elküldeni a szülőket míg ott vagyok, csak amiatt, az bunkóság lenne. Ha külön lenne például egy emelet csak nekünk, az még oké. De ha meg ott lennének 1 szobával arrébb, akkor az nekem nagyon fura lenne. Mégiscsak más totál kettesben lenni, meg akkor például le se támadhatjuk egymást, ha olyan kedvünk van. Meg szóval hiányozna az az idő, hogy csak mi ketten legyünk.
Ez mondjuk még nem is biztos, hogy hogy alakul, de ez a mostani helyzet, szerintetek nem fogja elrontani a kapcsolatunkat?
Én igyekszem alkalmazkodni hozzá, ha szükséges, ő is azért hozzám, de például zavaró nekem sokszor, hogy a hétvége eleve ki van zárva. De mikor még a hétköznapok egy része is, az még inkább. Tudom, hogy meg kellene értenem, elvégre ki tehet róla, hogy a nagyszülei segítségre szorulnak, sőt, az a természetes, hogy segít nekik. Egy szóval sem mondom, hogy nem kellene. De szerintetek ez elronthatja a kapcsolatot? Ez, hogy mindig alkalmazkodni, hétvége ki van zárva, meg aztán esetleg ha odaköltöznek szülei is?
Én szeretem a párom, csak nem akarom elveszíteni emiatt.
Jóban-rosszban mellettem volt és amúgy is nekem ő kell.
De nehezen tudom elképzelni, hogy egy idő után az ilyesmi nem okozna gondot.
Mondtam neki, hogy költözzön külön, ha odaköltöznek a szülei, mert akkor legalább lenne több privát szférája (felnőtt ember amúgy, nem tini) de mégis tudna segíteni a családjának, mert nem lenne tőlük akkor sem messze. Erre mindig azzal jön, hogy nincs pénze. Hitelt nem akar, nem keres sokat, ráadásul szerintem volt, hogy még a szüleit is támogatta.
De szerintem akkor meg rámenne a kapcsolatunk. Meg akkor ha esetleg van valami probléma otthon, annál rosszabb lenne biztos az ő kedve is.
Már párszor szóba jött a téma de azt mondja hogy a nagyszüleivel nem tud mit csinálni. Meg azt is hogy azért igyekszik ő is alkalmazkodni. Volt már hogy mentek a szülei mégis eljött hozzám egy kis időre vagy elmentünk valahova ketten.
Részben megértő részben nem mindig.
Nem kellemetlen, csak azért másfél éves kapcsolatban már enyhén szólva is illett volna elvinnie hozzájuk.
Ha 1-2 hónaposak vagytok azt mondom ok, de így?? Teljesen jogos hogy ez rosszul esik, mert a párodtól nem jogos.
A demencia egy olyan betegség amivel együtt kell élni. Tudom mert a munkám miatt elég sokat foglalkozom magával az állapottal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!