Ezzel most tényleg egyedül vagyok, vagy igazam van?

Tegnap este elmentünk a barátommal kicsit kikapcsolódni. Nagyon jo volt az este, de aztán volt egy beszólása, ami nekem rosszul esett. Összevesztünk, majd egész hazafelé úton dobáltuk egymáshoz a régi, már megbeszélt, lezárt sérelmeket. (Főleg ő, olyan dolgokat is felhozott amiről eddig állította, hogy nem zavarja..)

Hazaértünk, lenyugodtunk és leültünk megbeszélni az egészet.

A veszekedést kirobbantó problémát orvosoltuk, megbeszéltük, lezártuk.

Aztán feljöttek az egymás fejéhez vágott dolgok, én sérelmeztem ezeket is.

Ő annyit mondott hogy bánja őket és mindenért bocsánatot is kértünk, mert beláttuk, hogy hülyék voltunk.

Aztán mondtam neki, hogy szeretném, hogy ha a jövőben bármi probléma előjön, akkor oké, hogy idegesek leszünk de próbáljuk meg kicsit kordában tartani az egymás fejéhez vágott dolgokat. A reakciója errr annyi volt, hogy szerinte ez nem fog menni, mert hát olyankor indulatos és mond olyan dolgokat, amiket egyébként nem mondana és aztán ha leülünk majd beszélni akkor az egymás fejéhez vágott dolgokért majd bocsánatot kérünk (nem egyesével minden dobott dolog miatt, hanem cakk pakk bocsánat a sallangokért...)

és majd csak az alap problémával foglakozzunk, amiből indult a veszekedés.

Hiába mondtam, hogy felnőtt emberek vagyunk, még ha idegesek és

indulatosak is vagyunk akkor is kétszer át kellene gondolni mit vágunk a másik a fejéhez.

És nem, ő neki ez nem fog menni....

Most tényleg én gondolkodom rosszul hogy felnőtt emberként tudni kellene azt is visszatartani amit egyébként idegállapotban kimondanék?

Én 25N ő 29F