Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti elmondanátok a barátotoknak, hogy a barátnője birtokolni akarja őt?
A kérdés túl rövid, arról lenne szó, hogy van egy barátom, ő férfi, én nő, nem rég lett egy barátnője. Pár hónapja tart, és ezalatt csak épül és épül le a mi barátságunk is, és amennyire meg tudom ítélni a többi kapcsolata is. Kapcsolat mellett eddig sose volt ilyen, én is párkapcsolatban vagyunk, mint ember az emberre mindig figyeltünk egymásra.
A nő rengetegszer "segítséget ajánl" hogy nekem kérdeznem se kelljen tőle, inkább megkérdezi ő. Mindent többesszámban mond, sokmindenről dönt kettőjük helyett, társaságban, ha a barátom jókedvűen beszélget, csak veti rá a pillantásokat, amikkel jelzi, hogy ő már inkább menne haza, és csak ül a sarokban sértődött csendben. Amikor együtt vannak szinte üzenetekre se válaszol a srác. Úgy érzem elszigeteli őt, aggódom érte, és persze nyilván hiányzik is. Nem tudom elmondjam-e neki az aggódalmaimat, félek, hogy megsérteném, vagy ha ő ebből semmit se lát, akkor félreért. Tudom, hogy az elején az ilyen elszigetelődés sokszor kellemes egy kapcsolatban, de félek hova vezet.
Ez a barátság fontosabb a párkapcsolatnál szerintem világi baromság. A legmagasabb fok ami emberi kapcsolatok terén elérhető, az a párkapcsolat.
Tudom, hogy nem mindenki így érzi, de ezt vagy tisztázd vele, hogy kinek melyik a fontosabb, vagy ne fektess elé egyoldalú elvárásokat. Nem lehet mindenkire elegendő időt fordítani. Választani kell. Attól pedig, hogy kevesebbet vagy vele, nem biztos, hogy a barátnője tehet, és az sem, hogy birtokolni akarja. Mi van ha a barátodnak ez így megfelel és ezért enged neki teret.
Egyébként én sem gondolom úgy, hogy barátok a párkapcsolat előtt, ez maximum akkor igaz, ha valakinek a kapcsolat folyton változik. Ilyet nem is írtam.
A tér engedéssel pedig határozottan nincs probléma, itt viszont egész hetekre való eltűnések fordulnak elő, amikor alig lehet elérni, mindez egyik hétről a másikra kezdődött.
Szerintem párkapcsolat és barátság is kell, mindkettő fontos.
Egyébként baromi egészségtelen ha egy párnak nincs baráti köre. Én ilyen családban nőttem fel, a szüleimen kívül nem volt más hasonló korú, akit ismerhettem volna, nekem nem voltak hasonló korú gyerekek, akiket ismerhettem volna, csak az iskolából, ahol persze jó antiszociális voltam, mivel kb. nem láttam élő embert azon kívül; szüleim minden feszkót rajtam vezettek le, ami az ő elcseszett életükből fakadt, nem tudtak elmenni egyet szórakozni, mert már nagyon régen nem volt kivel, soha nem jött hozzánk senki, ezt úgy kell érteni, hogy SOHA, SENKI. Az én emberi kapcsolataim elmarására is mindent elkövettek, mert nekik ez volt a kívánatos.
Viszont kérdező, megint mondom, ha valaki így akar élni, te azon nem fogsz tudni változtatni. Hiába szólsz neki, ha neki a csaj kell, akkor a csaj lesz neki, és pont.
"Amikor együtt vannak szinte üzenetekre se válaszol a srác."
Ez a természetes. Én sem venném jó néven, ha együtt vagyunk másokkal beszélgetne csak úgy, a telefonba merülve. Ez bunkóság.
Nem inkább te vagy picit féltékeny? A te kapcsolatoddal minden oké? (Tényleg nem rossz indulatból kérdezem)
Ezt el kell fogadnod. Ha családja lesz, nyilván ők lesznek a fontosabbak. És ha párommal vagyok, ne másokkal cseteljen. Arra ott van az "énidő".
Ez mindig és mindenkivel így van!
Eleinte a barátokkal töltött idő drasztikusan lecsökken, mert a friss szerelmesek minden percet egymással akarnak tölteni. Aztán majd beáll egy egyensúlyi helyzet, amiben a kezdetinél jóval többet, de a koràbbinál meg sokkal kevesebbet talàlkoznak a barátokkal az emberek. Ez az élet rendje, mert a kezdeti újdonság varázsa után rájövünk, hogy azért hiányoznak a barátok is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!