Igaza van, a pénz nem számít?

Azért ennyire ne görcsöljünk már könyörgöm.

Élményeket szerezzünk, amiket majd a gyerekeknek lehet mesélni.

Mit ér a smucig spórolással, ha nem jártok sehova szórakozni, vagy nem engedtek meg egy nasit se, mert ki van mereven számolva a pénz?

Na, ezért se kezdenék gazdaggal, mert általában a gazdagság sóhersággal párosul.

Nem azt mondom, hogy két kézzel szórni kell a pénzt, de nehogy már pl egy tábla csokit se vegyél, ha megkívánod.

Fősvény másnéven.

Van egy normális balance a félretevés és a szórás között. Szerintem nálad a pasid (már ha te vagy a nő), akkor betegesen tartalékol.

Nyilván nem kell 3 szekrényt megtölteni ruhával, és nem kell minden hónapban a Marriottban kajálni, meg nem kell minden hétvégén elverni 20-50e egy-egy buliban.. de, ruha idővel mindig kelleni fog, étterembe el lehet járni x időközönként közösen, szórakozás meg mindenkinek kell. A barátodnak nincs hobbija sem? Csak dolgozik, és nem költ semmire?

Szuper lesz, hogy ha eljut oda, hogy megveszitek a házat, meg idővel a gyerekeknek is lesz, de olyan élettelen életetek lesz, hogy maga a ház nem fog boldogságot hozni a kapcsolatba.

Sajnos ismerek ilyen embert személyesen is... igazi élvezet a barátnőjének is.

Ühüm, a "balance" nálatok azt jelenti, hogy havi 300 kilót pakoljon tartalékba, havi 100-at a júliusi nyaralásra, havi 200-at autórészletbe, plusz a havi 200 kilós rezsi.

Ti nők kajak hedonista életmódot képzeltek el minden férfiról. Szerintetek megkeressük a havi 400-500 kilót, abból 350-et elkótyavetyélünk. Szerintetek. Fingotok sincs, mit jelent pénzt keresni, a pénzért megdolgozni. Amikor hó elején, fizu előtt a 100 forintosokat számolgatod.

Jól teszi a srác, hogy nem halmoz el mindenféle komfortparaméterrel.

Bármennyire is önzőségnek hangzik, párkapcsolatban én sem gyűjtenék kettőnkért. Kizárólag magamért tepernék. Senkiben nem lehet bízni.

Lehet, hogy egy lusta g@tzinek fogtok tartani, de ha én választhatnék és a szükséges (lakhatás, kaja, ruha, némi tartalék) ki van termelve, attól a ponttól én vagy a munkát könnyíteném/tenném élvezetesebbé vagy a munkaidőmet redukálnám, pont, hogy legyen szabadidőm, amit szabadon felhasználhatok.

32/f

Az kimaradt, hogy egy bizonyos ponttól tényleg nem számít a pénz. Már most sem vállalnék többletmunkát magasabb fizetésért, pedig nem keresek olyan pofátlanul sokat most sem. Nekem elég, ha pedig az is keres annyit, aki velem van amennyi elég neki, akkor kettőnknek elég.

32/f

Nem tudnék ilyen emberrel együtt élni. A pénz azért van, hogy szolgáljon, nem pedig azért, hogy én szolgáljam. Persze, kellenek hosszú távú célok, kell megtakarítás. De az, hogy emiatt tizen évig lemondjak minden jóról az szerintem nonszensz. Számomra sokkal többet jelent az, hogy hó végén a megmaradt plusz pénzből elmegyünk valamerre kirándulni, mint az, hogy x év múlva vehetünk egy saját lakást. A gyerekemnek pláne nem vennék lakást. Ha nem dolgozik meg érte soha nem fogja igazán értékelni de ez már részlet kérdés.

Párommal mind a ketten elég jól keresünk. Mivel megdolgozunk érte, meg azért is vért izzadtunk, hogy ilyen jó munkánk legyen úgy vagyunk vele, hogy megérdemeljük, hogy valamennyi pénzt "elszórakozzunk". Rengeteg közös emlékünk van, rengeteg helyen jártunk együtt. Ha luxus tárgyakra nem is költünk, de utazásra, szórakozásra, finom ételekre gyakran. Mert ezek emlékek, amik sokkal sokkal többet fognak érni később. Nagyon nem szeretem a fillérbaszó embereket, akik amúgy megtehenék, hogy ne kuporgasság a pénzt. Számomra ez a boldogsággal összeegyeztethetetlen.

És az a baj, hogy az ilyen ember nem változik. Gyűjtöget, gyűjtöget de mire? Előbb-utóbb nem lesz már mire. Fiatalok meg csak egyszer vagyunk. 70 évesen már megtörve megfáradva nem hinném, hogy bejárjátok a világot. Nem kell luxusban élni attól, hogy van pénz. De mélyszegénységhez hasonlóan számolgatni minden forintot mikor ott lapulnak milliók a bankszámlán egyszerűen csak értelmetlen. Nem tudnék ilyen emberrel kapcsolatban lenni.