Hogyan éreztessem életem szerelmével, hogy megérdemel engem? Azt hiszi, hogy én jobbat érdemlek nála, de ez nem így van. Nem akarom elveszíteni őt soha. Hogyan bátoríthatnám és növelhetném az önbizalmát velem szemben?

9 hónapja vagyunk együtt, és persze az elején még ki kellett alakulnia az egésznek, de aztán olyan boldogok voltunk, mint még soha, és éreztem, hogy ő is az, és mindig mondta, hogy velem akarja leélni az életét és ilyet még soha senki iránt nem érzett. Aztán az utóbbi 1 hónapban jött neki egy munkalehetőség, érettségivel is felvették oda, de kötetlen munkaidős, és mondta, hogy így majd a későbbiekben, sikerült aláírnia a szerződést, többet lehetünk együtt, stb., de ez mégse így alakult. (megjegyzem, a munkára rá van szorulva, pl. a szülei adósságai miatt, stb.) Az utóbbi 1 hónapban vitáink voltak, nemcsak a munka miatt, hanem ő is kicsit magába fordult, mert otthon is állandóan utasítgatják hogy mit csináljon, és már nem bír ennyi mindent csinálni egyszerre. Emiatt én is sokmindenen kiakadtam, de fogamzásgátlót is szedtem, és utólag rájöttem, hogy inkább az volt rám ilyen hatással, mert abbahagytam, és azóta sokkal felszabadultabban érzem magam. De sajnos időt kért, mert össze volt zavarodva, aztán én azalatt az 1 hét alatt annyit szenvedtem, mint még életemben soha. Azt mondta, már nem érez úgy irántam, a kiakadásaim miatt elhidegült tőlem, de még szeret, csak nem úgy, mint rég.Megbeszéltük, hogy mivel ő sem szeretne elhagyni, mert annyi emlék fűz hozzám, ezért barátként találkozunk egy ideig, hátha fellángol benne az amit régen érzett. És a munkája miatt nem tudtunk találkozni, persze naponta telefonon beszéltünk és mondta h csak hétvégén van ideje sajnos, de ő tényleg komolyan gondolja hogy próbáljuk meg ezt a 2 hetet. Felhívtam egyik nap és aztán feljött, hogy megbeszéljük. Ebből is láttam, hogy fontos neki az egész, csak tényleg az ideje nem nagyon engedi. Szakítani akart, de már majdnem sírt ő is, mer mondta hogy szeret, de én jobbat érdemlek nála. De ezt nem lekoptatásként mondta, már könnyben volt a szeme, és mondtam neki h ez a későbbiekben megbánja, erre azt felelte, hogy már most bánja. És mondta, hogy annyi közös emlékünk van, hogy soha az életben nem fog elfelejteni és soha ilyet nem talál majd, mint én. (a kapcsolatunk alatt nagyon sokat segítettem neki és mindig mellette álltam jóban-rosszban!)Én elkezdtem bőgni és mondta, hogy miatta ne sírjak, nem érdemli meg. De bőgtem, olyan keservesen, mint még soha. És kérdeztem, hogy miért nem próbálhatnánk meg újra? Más is kaphat esélyt, mi miért nem? És már nem bírta nézni ahogy sírok, simogatott meg megcsókolt és sikerült meggyőznöm, hogy megpróbáljuk újra. De már nem bírta ő se tovább, csókolóztunk vagy 2 órán keresztül és mondta, hogy olyan jól érzi most magát velem, mint rég. De nem akar hitegetni, mert már eddig is sokszor volt rá példa, hogy ígért valamit ( apróságokat), és nem tartotta be, de nem szándékosan, hanem mert szétszórt kissé, a munka miatt meg főleg. És megbeszéltük, hogy megpróbáljuk egyelőre. De olyan hülye hozzáállása van, mert még mindig azt gondolja, hogy én jobbat érdemlek... de én ezt nem érzem így, én úgy érzem hogy nála jobbat soha az életben nem találnék, és nem is akarok, mert örökké szeretni fogom. De ő azt is hajtogatja, hogy fél, hogy neki jobb lenne egyedül, pl. a munka miatt is, sőt szerintem főleg amiatt. De nem tudna elfelejteni, soha, és örökké szeretni fog. De miért ilyen nehéz a szerelem? Én tényleg csak nála éreztem és érzem azt, hogy úgy szeretem, hogy mindent megtennék érte, annak ellenére is, hogy sokmindent ígért, és bár akaratlanul, de nem tartotta be. Ennek ellenére is mindent megtennék érte, és olyan is volt, hogy nekem voltak gondjaim (családi) és ő vigasztalt engem és mondta hogy rá számíthatok mindenben, és így is történt. Szerintem ő azt gondolja, hogy a munka mellett kevés ideje van rám, és hogy nekem arra van szükségem inkább, hogy több időt töltsek vele, és fél, hogy én majd csalódok benne. De én bíztattam hogy türelmes vagyok vele, és nem állhat a munka kettőnk közé, mert én szeretem és már annak is örülök ha egy kicsit is együtt lehetünk, ha egy kis időt tud rám szakítani, és hogy a jövőben mindenkivel ez történik, hogy ha valaki befejezi a tanulmányait, elmegy munkát keresni, ha rá van szorulva akkor meg főleg.. és ez velem is ugyanígy lesz, még 1 évem van a suliból, utána én is dolgozni szeretnék, de ez nem jelentheti egy kapcsolat végét, Ez nem indok arra. Egy családban ha a nő és a férfi is dolgozik, akkor ők sem töltenek sok időt együtt.

És bár most együtt vagyunk, de eddig mondta is, hogy ezt magában kell leküzdenie, hogy én jobbat érdemlek nála. Tehát arra van szüksége, hogy ne gondolja ezt. Ezt hogy érhetném el nála? Mivel bátorítsam? Mivel győzzem meg, hogy ez nem így van? Ha írok olyan smst, hogy nagyon szeretem és ő a mindenem (mert tegnap ezt írtam), akkor ezzel bátorítom vagy inkább növelem benne az érzést h jobbat érdemlek nála?

Légyszi ha van egy kis időtök, írjátok le a véleményeteket, nekem nagyon fontos lenne, mert én nem tudok így élni tovább, hogy valaki szeret és én is őt és úgy érzem hogy ő a nagy ő, az igazi, és ilyen kisebbségi érzés miatt szertefoszlik az egész. Köszönöm előre is!

19/L