Mit tegyek? Kétségbe vagyok esve, úgy látom nincs kiút.

Sziasztok! Segítsetek kérlek, nem tudom mit tegyek, kétségbe vagyok esve.. A történetem hosszú, és reménytelen, vagy legalábbis én annak érzem. A barátom 35 éves, én idén fogok egyetemre menni. (fontos; nem pénz miatt vagyok vele, tényleg szerelem, legalábbia az volt..). Sajnos a szüleim korán kiléptek az életemből, rokonaim sincsenek. A barátommal élek, gyakorlatilag nincsen senkim és semmim rajta és a családján kívül. Az elmúlt időben úgy érzem kezd kicsit visszaélni a helyzettel... Én úgy érzem sosem foglalkozik úgy velem, ahogyan nekem arra szükségem lenne, nem bújik hozzám, nem nagyon ölel meg mert 'nyálas b*ziságnak tartja'. Állandóan szexelni akar... Nincsen gondom vele, de ő minden nap szeretné és nekem az nagyon sok, nem vágyom rá olyan sokszor. Ő ezt nem tudja elfogadni, és amikor elitasítom elmond mindenféle frigid p*csának, és nagyon csúnyán összeveszünk. Szeptemberben majdnem szétmentünk, depressziós voltam/vagyok. Könyörgött, hogy ne, próbáljuk meg. Akkor kb egy hónapig jó is volt minden. Mostanában visszafordult minden a régi kerékvágásba, ugyanolyan bunkó, ha valami nem tetszik neki akkor csapkod és vagdalózik. Folyamatosan úgy kezel mintha a 19. században lennénk, értem ezt úgy, hogy 'moss, főzz, takaríts, kuss legyen neked nincs szavad'. A szexszel ugyanaz a helyzet mint azelőtt. Nem tudom mot tegyek... Folyamatosan veszekszünk, nem tudom hogy van e jövője a dolognak... Tisztában vagyok vele, hogy nekem is vannak hibáim, van egy stílusom ha felidegesítenek, és nem én vagyok a legnagyobb házitündér sem. De szerintem ez még nem elég ok arra, hogy ezt csinálja.. Nem tudom hogy itthagyjam-e, főleg karácsony előtt.. Habár azzal én járnék sz*rabbul, mivel én lennék egyedül, mint a kisujjam..

Kérlek, mondjatok valami okosat, mert én már mem tudom mi legyen :(