Van- e kiút ebből?

Pár dolgot leírok mert ahogy olvastam a kérdésem, ez azért egy elég kis szeletet mutat. Eloszor is mindketten magyarok vagyunk, en itthon, ő kulfoldon. Amikor megismerkedtunk, ugy indult, hogy marciusban neki ez lezarul, igy belementem, probaljuk meg alapon. Marciusban vartam haza, majd egy hettel hazajovetele elott mondta, hogy kitoltak aprilis kozepeig. Majd utana kitoltak aprilis vegeig. Majd mindennap beszeltunk, de sajnos tobbszor volt olyan, hogy epp a kollegaival egesz hetvegen kellett ugy buliznia, hogy elerni sem tudtam. Vagy hetkoznap tobbszor soroztek, ami nekem nem tetszett. Nem a tavolsag volt a gond, hanem ez ami ezzel jar. Hogy azzal indokolja, hogy ő ezt igy tudja elviselni. Mert gyuloli ezt az egeszet, de jol fizetnek. Mondtam neki nezzunk mas lehetosegeket, de bekozolte, mashol ugy sem fizetnek ennyit. Annyit hozza kell tenni, hogy ez a munka valamikor veget fog erni neki ebben az evben, es akkor kenytelen lesz hazajonni. De azt mondja, hogy ő mar nem tervez, utana ugyis szar vilag lesz, es szar fizetes itthon Magyarorszagon. Mondtam neki, ha ugy van en feladom az itteni eletem, es menjunk el kulfoldre. Dehat ott sem fizetnek annyit.. Szar amikor probalod a megoldasokat felajanlani, de egyszeruen egyik fulen be a masikon ki. Mar az egyik baratja is mondta neki, hogy ez igy nem jo, de őt sem hallgatja meg. Mondom ha ennyire nem tervezel, akkor en miert vagyok az eletedbe, es en mondtam neki ilyen hozza allassal sajnos ennek igy nincs ertelme. Annyit mondott nincs mas alternativa...Hangsulyozza, hogy szeret, de mar az is megfordult a fejemben azert vagyok neki, hogy legyen valaki amikor hazajon..