A szülei nagyon fogják a barátnőmet, mit lehet tenni?

Előrebocsátom, hogy jómagam 20 éves vagyok, a barátnőm 18. A szülei nagyon durván fogják őt is és a testvéreit. Vasárnaponként külön családi programjuk van, ami annyiból áll, hogy minden vasárnap mennek a nagyszülőkhöz. Számtalanszor van olyan, hogy nem tud nálam aludni (egyetemista vagyok egy másik városban és hetente csak a hétvégék vannak az együttlétre), mert menni kell a nagyszülőkhöz. Ezzel csak az a baj, hogy nem mondhatják, hogy (legyen a barátnőm Rebeka) Rebeka a barátjánál van, mert engem nem mutattak még be, sőt, titkolják, hogy létezem. Az indok állítólag az, hogy a nagyszülők piszkálnák a szülőket, hogy nehogy a tanulás rovására menjek a lánynak. Több, mint fél éve vagyunk együtt, és rengeteg mindent nem engednek a szülők. A mostani problémánk az, hogy nyáron mennénk nyaralni, de több, mint valószínű nem mehetünk - a slusszpoén, hogy addigra elvileg már össze is költözünk, mert jön ide egyetemre -, mert a családjával KELL mennie.

Nagy probléma a KELL. Nincs döntés, mennie KELL. Akárhová. Egyszerűen náluk nincs az, mint nálunk volt, amikor a nővéreimnek már voltak barátjaik, és mehettek külön. Ez engem nagyon zavar, mert felnőtt ember vagyok. 17 éves korom óta független (most épp édesanyámnál lakok az egyetem miatt, de ez hosszú történet, a lényeg, hogy 1,5 évig szülőktől külön éltem, tehát érett, felnőtt és felelősségteljes ember vagyok) vagyok, és nagyon nehezen veszem, amikor nem mehetünk el XY helyre, mert nem engedik. Rengeteget veszekszünk az utóbbi időkben, de csakis a szülők miatt. Köztünk minden harmonikus, a probléma forrása kívülről jön, nem kettőnk közül. Ő fél a szüleitől, ez egyértelmű, mondta is. Egyszer nem jött a busz nemrégiben és a szülei kórusban kezdtek el üvöltözni a telefonban, de olyan szinten, hogy a KGB kopogott a módszer jogainak felvásárlásáért, mondván gyalog fog haza menni. És miért? Mert 1 órával későbbi busszal ment, ráadásul nem is önhibájából.

Nincs bajom a szüleivel, mert velem rendesek, de nagyon elegem van abból, hogy kötnek, mint az állat. Parancsolgatnak, és nekem mosolyogva kell az arcukba válaszolnom, amikor beleköpnek a levesembe, hogy: "Persze, megértem, semmi gond!".

Most szombaton le fogunk ülni - egyelőre az anyjával - beszélni a nyaralásról. Van egy olyan érzésem, hogy szó sem lehet majd arról, hogy mi, két felnőtt ember, elmenjenek együtt nyaralni. Én nagyon szeretem a barátnőmet, a családom is kedveli, de tanácstalan vagyok. A nagyszülőknek majd a barátnőm ballagásán fogok először találkozni (addigra már több, mint 1 évesek leszünk és utána nem sokkal már költözünk is..).

Kezd elegem lenni, hogy sokszor hetekig nem tudunk találkozni, mert a családnak programja van. Náluk nem tudok aludni, mert egy szobában van a húgával, meg valamiért az anyja mindig kerüli a kérdést, mikor barátnőm felteszi. Tehát van egy kis szexuális frusztráció is a dologban. De ilyen alapvető dolgok, hogy szeretnék a barátnőmmel karácsonyozni majd, és lehet majd szilveszter előtt fogom először látni... meg az adventi vásárra kihívtam volna most, de a szülőknek programjuk van, nem lehet...

Beszélni velük nem nagyon lehet szerintem, mert eddig ahányszor megpróbáltuk, kitértek a válaszadás alól. Pl a nagyszülős téma. Veszekedtünk, barátnőm leült az anyjával, közölte, hogy szeretné, ha bemutatnának. Anyuka mondta, hogy nem. Persze nem ellenem irányul, csak szeretne minket megóvni attól, hogy a nagyszülők beleszóljanak a dolgokba. WTF? Nem a nagyszülők nevelik, de egyszerűen az anyja az nem érti meg, vagy ez csak egy rossz kifogás, fogalmam sincs.

A nyaralás most azért gázos, mert minden egyes évben 2 hétre mennek görögbe. Meg 2x 1 hétre a nagyszülőkhöz. Az kapásból 1 hónap kiesés a nyárból. Hát azért álljon már meg a menet, én nem számítok? Vagy önző lennék? Valami megerősítést szeretnék kapni, lehet én reagálom túl, de vannak vágyaim, és a barátnőmmel nem távkapcsolatban szeretnék élni, ha egyszer van lehetőségem vele találkozni.

A barátnőm 18 éves és még nem volt nőgyógyásznál. Ez akkor derült ki, amikor a fogamzásgátlóról beszéltünk. Szerintetek? Az anyja nem vitte el egyszer sem nőgyógyászhoz. Szegény meg fél szólni neki. 1,5-2 hónapja beszéltünk róla, hogy majd szól az anyjának. Azóta keresi a "megfelelő" alkalmat.

Nekem már kezd elegem lenni. Mit lehetne tenni?