Nem ugyan az a családom mint régen volt!?

Édesapám kb.3 éve váltott munkahelyet, hogy több pénzünk legyen és szép és jó mert mondhatni sok pénzünk van majdnem mindent meg tudunk venni. De ez apukámnak nagyon sok idegeskedéssel jár mert sajnos nagyon sok buta ember a dolgozója. És ezt a stresszt itthon vezeti le. Elejinte nem is voltak ilyen problémák de a elmúlt két évben nagyon ingadozó volt apukám viselkedése volt, hogy hónapokig nem voltak csak egy két összetűzés a szüleim közt. De mostanságra nagyon leépült apukám szinte alig foglalkozik velem és a testvéremmel. És ezt én nagyon észre vettem amikor hazaér mindig olyqn lehangolt vagyok miatta. És néha annyira össze vesznek, hogy mindig azt mondják, hogy elválnak és a 7 éves tesóm elött kiabálja, hogy megverlek meg, hogy te h**ye sz**a. És ilyenkor én is meg a tesóm is elkezd sírni jövőre leszek 9. -es és nagyon szeretnék kollégista lenni, hogy ne halljam ezeket de akkor meg nagyon lelkiismert fódolásom lesz mert akkor tesómnak egyedül kell ezeket a napokat átvészelnie és még is csak 7 éves. Ezek előtt olyan jó volt a családunk minden hétvégén mentünk valahova csak, hogy együtt lehessünk. Kiskoromban nqgyon jó volt édesapámmal a kapcsolatunk most is az de mindig úgy érzem amikor mesélek neki mintha nem is érdekelné. Ez engem nagyon bánt az is lehet megunta az életét mert mindig azt mondja hogy el van ronta az élete és, hogy a családja nem jelent boldogságot. Én ebbe bele roskadok. Van amikor elmegyek itthonról ez miatt a tudtuk nélkül, meglátják hogy nem vagyok otthon felhívnak és elkezdenek üvölteni, hogy takarodjak haza és a háttérben hallom, hogy apám üvölti hogy takarodja haza te csavargó f**z meg ilyenek.