Nem akarok társfüggő lenni, mégis az vagyok?

Szakítás óta eltelt elég idő, hogy túllépjek és azon kapom magam állandóan, hogy nagyon szeretnék valakit magam mellett tudni. Egyszerűen már fáj, hogy nincs olyan, aki szeretne és akit viszont szeressek.

És sokszor nem is tudom eldönteni, hogy a volt barát hiányzik, vagy csak egy társ...

Nagyon beteges, ha ennyire boldog szeretnék végre lenni?

Tudom hogy először egyedül kell tudni boldogulni, de valahogy most nem megy.

Kipróbáltam már mindent, lefoglalom magam, vannak programjaim és utazni is fogok a nyáron, de valahogy üres vagyok. Teljes életet szeretnék élni, de nem akarok mindenáron férfit. Szar helyzet ez, de nagyon!