Ti, hogy látjátok? Mit kellene tennem?

A barátommal kb 3 hónapja vagyunk együtt ,de elég magányosnak és szomorúnak érzem magam ebben a "kapcsolatban".Úgy érzem csak én akarom ezt az egészet és jobban szeretem őt mint ő engem.Nehezen indult a dolog ő komolyan szerette volna velem ,de lassú tempóban akart haladni hivatalosan csak október közepén jöttünk össze miután neki szegeztem a kérdést ,hogy akar e komolyabban tőlem valamit.Mindketten ugyanarra az egyetemre járunk,dolgozunk ,de heti 2-3 estét fél napokat együtt töltünk.Általában nálam vagyunk nagyobb baráti társasággal,vagy nála kettesben punnyadunk néha eljön velünk bulizni,de ennyi.Randink még nem volt nem is hív/tervez ami elég rosszul esik mert a többi barátom ide oda megy a párjával ,én dobok fel randi ötleteket ,de ezek nem szoktak megvalósulni.Komolyabb közös dolgokat nem tervez velem a jövőre nézve, a családjának nem nagyon beszél rólam,nem is számítok rá ,hogy bemutat nekik.Ezek a dolgok elég rosszul esnek és elkezdtem neki finoman adagolni őket ő azt mondta változtatni fog ezen mert nem szeretne bántani velem szeretne lenni.De nem történt változás, ezért ma ultimátumot adtam neki ,hogy álljon másképp a kapcsolatunhoz és hozzám vagy ha erre nem hajlandó akkor szakítsunk.Azt mondta változtatni fog...Úgy gondolom hogyha valakit zsarolni kell a törődésért és szeretetért az régen rossz illetve én is elég buta vagyok ha egy olyan "kapcsolatban" vagyok ahol nem érzem szeretve magam.

Kiváncsi vagyok a véleményetekre.

22/L