Miért van az, hogy ezek után sem vagyok képes szakítani vele? (Bővebben lent)

Mindig azt éreztem, hogy a barátom és közülem én teszek többet a kapcsolatunkért. Mindig az van, amit ő akar, azt nézünk és csinálunk, amit ő mond. Hétköznap elvárja, hogy én menjek hozzá, de semmi közös programot nem szervezünk, vagy ha szervezünk, mindig visszamondja. Hétvégente pedig, mikor tényleg lenne időnk ide-oda elmenni, azt mondja inkább a szüleivel és a barátaival lenne, akiknek messengeren írt már olyat (a közelmúltban is), hogy xy csajra ráhajt egy adott buliban. Vagy ez csak nagyotmondás? Én vagyok túl érzékeny, és ez manapság normálisnak számít? Ha nem, akkor miért félek vele szakítani? Ennyit jelent a "biztonságérzet" és a megszokás?