Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Helyre lehetne állítani valahogy ezt a helyzetet?
A legnagyobb probléma, hogy 2,5 éve együtt vagyunk, de nem élünk együtt, munka, főiskola de legfőképpen anyagi okok miatt. Minden hétvégén, munkaszüneti napon együtt vagyunk. Összeköltözés és közös lakás/házvásárlás előtt állunk. Én azt látom, hogy az utóbbi egy hónapban kezdünk elhidegülni egymástól, ha kérdezem, hogy mi a baj, a válasz az, hogy semmi. Mindegyikünk fáradt, ami házat, lakást megnéztünk az romos volt vagy nem jött össze. Talán emiatt, de nincs tökéletes párkapcsolat. Szombaton dolgoztam, ezért csak vasárnap találkoztunk. Reggel felvetettem, hogy mi lenne, ha jövő hétvégén elmennénk valahova, hogy végre csak kettesben legyünk. Az volt a válasz, hogy ezt még megbeszéljük. Utána nyugodtan telt az egész nap, majd délután sírva felém fordult, hogy ezt nem bírja, véget kellene vetni ennek a kapcsolatnak. Az indokokat mát fent leírtam. Nagyon váratlanul ért, mert szeretem, az összes barátunknak mi voltunk a "mintapár". Mondtam, hogy beszéljük meg, de nem, ő le akarja zárni.
Odáig sikerül jutni, hogy táppénzen van, nyugtatót szed, nem eszik és egész nap sír. Ezt a szüleitől tudom, akik mind a kettőnkért aggódnak. Vannak problémák, lesznek is, de szerintem nem ez a megoldás. Aki élt át hasonlót, hogy oldódott meg?
Eloszor is ha nem eltek egyutt, akkor hogy van batorsagotok kozos lakas vasarlasat tervezgetni?
Ez csak az en velemenyem, de szerintem ez tul nagy stressz es ezert van kikeszulve a parod. Mi lenne, ha az osszekoltozes dolgot elhalasztanatok?
Es kesobb is csak kozos alberletbe koltoznetek eloszor?
Mi is majdnem rámentünk arra, hogy csak úgy tudtunk együtt élni, hogy valamelyikünk szüleinél voltunk.
Mi is remek párt alkotunk, de akkor nagyon eltávolodtunk, én mondtam hogy hagyjuk abba mert nem bírom elviselni, hogy oda vagyok kényszerítve hozzájuk, a szülei folyton méregetnek, minden lépésemről be kellett számolnom, megsértődtek, ha elmentem valahova. Nagyon szerettem akkor is, de nem láttam kiutat ebből az egészből. Ő nem akart szakítani, lassanként javult a hozzáállása, elkezdtünk nézegetni és végül sikerült külön költözni.
Albérlet nem opció? Más biztos nincs a háttérben? Csak ezzel indokolja?
Ha elzarkozik az alberlettol is, akkor szerintem nem sokat tehetsz, csak hagysz neki egy kis teret, hogy gondolkodjon.
Es keszulj fel arra, hogy lehet, hogy vege a kapcsolatodnak.
Nem akarom beled beszelni, de nem lehet, hogy van valakije? Csak mert akkor szoktak az emberek igy viselkedni, hogy elzarkoznak a beszelgetestol.
A válaszolókak nem tűnt fel, hogy már inkább szakítás közepén vannak, nem pedig házvásárlás előtt?
Kérdező, szerintem menj bele a szakításba, de adj neki egy hónapot!
Tudomásul kell venned, hogy ő szakítani akar. Így teljesen felesleges összeköltözni, közös ingatlant venni, és remélni, hogy hátha jobb lesz. Ha nem lesz, akkor meg ott vagytok a szószban.
Ő hetek óta szenved, őrlődik, mert nem tudja, hogy mondja meg, hogy szakítani akar. Ezért készült ki teljesen.
Hagyd menni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!