Ha valakinek elege lett a veszekedesekbol akkor a szünet alatt csak rájön, hogy jobb így vagy lecsillapodhat a düh és meg tudjuk beszélni?

Nagyon sokat veszekedtunk,az utóbbi időben már nagyon durván, minden hülyeségen. Kb. Nem hagytuk élni egymást. De már belattuk, hogy mindketten nagyon elrontottuk és gyerekeken viselkedtunk, nem kellett volna így tortennie, buták voltunk.

Azt mondta a párom, hogy most betelt nála a pohár és nagyon elege van így időt szeretne, hogy megnyugodjon és utána akar majd beszélni velem. Sajnos hirtelen ketsegbeesetten elkezdtem könyörogni, eskudozni, kerdezgetni. Tudom, hogy ez hiba volt. Csak felidegesitettem vele, azóta hagyom (pár napja volt). Ő viszont nincs jobban most se, kerdezgeti, hogy szeretem-e még egyáltalán, zavarja, hogy nem foglalkozok vele. Nagyon kéri, hogy adjak időt és ne lepjek tovább. De közben azt mondta, hogy örül, ha nem beszélünk mert csak nyugalmat akar. Mégis ideges, hogy nem mutatok semmi erdeklodest iránta. De hát ő kérte...

Ti ilyen helyzetben mit gondoltok? Megnyugszik és rájön, hogy jobb így vagy lehet még ebből valami és fog keresni? (Mert én már őt egyáltalán nem akarom tudom, hogy semmi jót nem érek el vele, oda kell tennem magam de csak akkor ha ő akarja)