Szoktatok törődni a párotokkal, ha rossz dolog történik vele vagy csak szimplán úgy vagytok vele, hogy majd túlteszi magát rajta?

Attól függ miről van szó. Férjem már elvesztette a családját és megélt néhány brutális dolgot, amit talán más emberek életében sose fordul elő.

Nála nem segít, ha beszél, tudom. Nem olyan fajta. Olyankor fizikai munkát végez a kertben, hogy feldolgozza a komoly veszteségeket, ápolja a kertet, fát vág, kaszál stb. Ha ilyenkor hagyom és csak készítek neki ebédet vagy bármi, annak tudom, hogy örül. De már egy ideje szerencsére békés az életünk, a napi csip csup gondokat meg le szoktuk tudni szexel, vagy azzal, hogy elbohóckodunk rajta.

Fordítva én szeretem kibeszélni magamból ha vmi nagyon bánt, ő meghallgatja és igyekszik tanácsot adni, ha tud. Nálunk általában így szokott lenni.

jézusom...ez teljesen alap lenne ahol kicsit is fontos nekünk a másik.

sőt ilyen nem csak a társával tesz az ember.

Ez érdekes, nálunk is olyan, mint az egyik előző válaszolónál.

Páromnak nem segít ha kibeszéli, dolgozik kinn a kertben vagy csak bekuckózik a hálóba. Sajnos nem egy közeli hozzátartozója hunyt el.

Főzök, sütök neki valami finomat és nem beszélek vele fölöslegesen. Neki az segít, ha egyedül van. Mikor mágában kb helyrerakta a dolgokat, aztán kezd el beszélni, mesélni. Meghallagatom, mondok pár szót, tanácsot ha tudok.

Nekem az segít, ha kisírhatom a vállán a frusztrációmat és elmondhatom mi a gond. Meghallgat, ha tud, tanácsot ad, véleményt mond a helyzetről.