Ti nem sajnáljátok azokat, akik még 20 éves koruk előtt tartós párkapcsolatba kerültek és nem tudták rendesen kiélni magukat?

Én azokat a szerencsétlen lúzereket sajnálom, akik azt hiszik, hogy "kiélik", és jól érzik magukat.

Igazából az a szerencsés, akinek nagyon kevés (1-2) szexpartnere volt, és nem a város ribizlije...

Engem ne sajnáljon senki. 16 évesen jöttem össze az akkor 15 éves barátommal, 9 éve vagyunk együtt. Nagyon fiatalon jöttünk össze, mégsem érzem úgy, hogy bármitől is kimaradtam volna, vagy "nem éltem volna meg az élet szépségét". Mi ez a rossz duma? Mi együtt éltük meg az élet szépségeit, együtt váltunk szinte gyerekből felnőtté. Semmivel nem élünk kevesebbet attól, hogy tartós párkapcsolatban vagyunk. Egymás legjobb barátai vagyunk, órákig tudunk beszélgetni, ugyanakkor önálló személyekként is működünk. Nem cserélném el semmire, arra meg főleg nem hogy "kiéljem magam", ismerve azt, hogy ez alatt mit szoktak érteni. Engem is húztak már meg részegen, csak másnap nem egy idegen feküdt mellettem, hanem a vőlegényem.

25N

Nem. Irigylem őket, nem pazaroltak el egy csomó időt az életükből.

Kinek-kinek mást jelent az "élet szépsége". Aki nem akar kapcsolatban lenni, az ne legyen kapcsolatban. Ha valamiért mégis, miért kéne nekem sajnálnom? Onnantól a saját hü lyesége, meg is érdemli, ha önként magára erőltet olyasmit, amit nem akar.

Én is 15 éves korom óta komoly párkapcsolatban vagyok és nem gondolom úgy, hogy hiányt szenvednék bármiben is. Szerintem sokkal fontosabb megtalálni a párod, akivel el tudod képzelni a közös családot, jövőt, komoly életet, mint megtapasztalni ezer szexuális aktust. Prioritások...neked ezek szerint fontosabb a sok tapasztalat szerzése, nem vagyunk egyformák. Te nem tudnád valószínűleg így teljesen leélni az életedet, más pedig simán. Másnak ez a természetes... Nem mindenki úgy gondolkodik mint Te :)

21/L