Ti nem sajnáljátok azokat, akik még 20 éves koruk előtt tartós párkapcsolatba kerültek és nem tudták rendesen kiélni magukat?

Nem. Mit sajnáljak pl. magamon? Senki nem tartott fegyvert a fejemhez, h legyek 20 éves korom előtt tartós párkapcsolatban. Én az élet szépségeit a párommal éltem meg, egyáltalán nem hiányzott, h fél évente, évente sipákoljak, h jajj szakítottunk most mi lesz, aztán megint pár hónap, év múlva megint sipákolás. :))

Az meg aztán full marhaság, h alkalmazkodni kell, de úgy, h nem érzed jól magad. Meganagyszart! Én a párkapcsolatban is azt csináltam amit akartam. Ha egyedül akartam menni vhova, elmentem. Ha kajálni akartam főztem, ha nem volt kedvem nem főztem. stb. Csak segítettük egymást, nem hátráltattuk. Az, h közben nem faxról faxra jártam külön hálás voltam. Foglalkozott velem annyit a párom, h néha már inkább szabadultam volna, na jó nem, de nem panaszkodhattam. :)

Fura elképzelésed lehet az élet szépségeiről... :)

Nem sajnálom őket, miért tenném? Egyrészt az ő döntésük, másrészt meg nem vagyunk egyformák. Van, aki megbánja később, van, aki nem. Vannak az egyedüllétnek is örömei, és itt nem feltétlenül az alkalmi szexre gondolok.

Sajnálni meg nem fogok senkit.

Én csak a magam nevében a saját példámból kiindulva tudok nyilatkozni. Én akkor se járnék iszunk hányunk belefekszünk bulikba nem pasiznék mert soha nem vágytam az értelmetlen egy éjszakás pár hetes hónapos kalandokra ha nem lenne a párom. Unalmas vagyok? Lehet. Lesz e sok olyan sztorim amin röhöghetek? Úgy hiszem igen de ezek nem a nagy bulikhoz fognak kapcsolódni.

Lesz e x+n pasi akivel nyalakodtam? Nem és nem hiszem hogy valaha hiányozni fog.

El kell tudni fogadni hogy nem vagyunk egyformák. Én rosszul vagyok attól ami a húgom szerint buli meg kiélés. Szerintem gáz ahogy viselkednek és szégyellnivaló ha egy lány félholtra issza magát és másnap a barátok mesélik el mit művelt. Ők élvezik.

Ugyanakkor nem bánom hogy páromnak meg volt ez a korszaka. Ő olyan akinek kellett az erezd el a hajamat az életébe és már kinőtt belőle.

Nem sajnálom azt aki kapcsolatban van ahogy azt sem aki minden éjjel kint van az éjszakában flörtölget és lefekszik bárkivel akivel kedve tartja. Mindenki a saját életét és vágyait követi ami nem lehet ugyanaz mind a 7 milliárd embernél.

Nem tudom miért, de nem akartam magam sose "kiélni". Életem kétharmadát úgy töltöttem, hogy mindenem megvolt aztán apránként majdnem mindent elvesztettem, de mára többé-kevésbé jól vagyok. Mikor úszott minden, azt kellett tapasztalnom, hogy amik úsznak, nem is igazán fontosak, nélkülözhetők. Az elvesztett dolgok közül viszont valakinek a hangja dereng fel, azt mondja "kisfiam, csak az tart örökké, amit szívből adsz másnak, mert ha tőled el is veszik, annál mindig ott lesz, akinek adtad". Nem tudom mi értelme lenne vagyont, skalpot, hírnevet, dicsőséget gyűjteni, ha nem kezdek vele semmit vagy nincs akit érdekeljen. Elunná az ember hamar.

32/f