Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
1 éve vagyunk együtt, hetente átlagosan kétszer találkozunk, és naponta pár mondatot beszélünk, ez normális?
Sziasztok!
A barátommal több mint egy éve vagyunk együtt, de hetente átlagosan kétszer találkozunk, egyszer hétköznap este úgy, hogy vagy nála vagy nálam alszunk, és egyszer hétvégén úgy, hogy péntek este találkozunk és vasárnapig vagy hétfő reggelig (amíg mindketten el nem indulunk dolgozni) együtt vagyunk.
Naponta elég keveset beszélünk, üzenetet alig váltunk egymással egész nap, van, hogy egyáltalán nem, de ha igen, az is csak pár sor. Telefonon minden este beszélünk átlagosan 20 percet, de azt én szerettem volna.
Mivel teljesen össze vagyok zavarodva, és nem tudom, hogy mi az úgymond normális egy éves párkapcsolatban, így szeretnék itt tanácsot kérni.
Soha nem volt még ilyen hosszú kapcsolatom, így ő az első, akivel megtapasztalom ezt.
A barátom a személyes találkozásokat igényli, de korábban jó pár héten keresztül napi szinten találkoztunk, ami egy idő után sok lett neki. Főleg az volt a gond, hogy nem volt ideje a saját dolgaira, ha meg velem volt nem akart azokkal foglalkozni, nehogy megbántson. Haverokra se jutott elég ideje.
Nekem viszont kevés ez a szintű kommunikáció, szeretnék vele kicsit többet beszélni napi szinten nem csak este telefonon egy 20 percet. És szeretnék vele többet lenni, nyilván nem mindennap.
Pontosan nem tudom elmondani mi van bennem, egyszerűen csak nagy hiányérzetem van.
Soha nem csalna meg, és ha bármi van segít nekem, bármire kérem megteszi. Sokszor mondja, hogy szeret, és hogy nagyon örül hogy vagyok neki. Azt is mondta, hogy rajtam kívül csak a szüleiben bízik senki másban. Két napja rózsát is kaptam tőle.
Egyik ismerősöm szerint ráakaszkodom, és túlságosan tőle függően intézem a dolgaim. Tény, hogy volt már olyan, hogy lemondtam egy találkozót az egyik barátnőmmel (akit már hónapok óta nem láttam) miatta.
Várom a véleményeket, és kérem, hogy ne ítéljetek el se engem se a barátom.
"És akkor ha együtt fogtok élni mit fog csinálni? Elmegy napokra, mert túl sok volt belőled és nem jut ideje magára? Egy normális, komoly kapcsolatban ilyen nincs. Nem tudom hány éves a barátod, de gyerek még, nem áll készen egy komoly kapcsolatra, ne fűzz hozzá sok reményt."
Én pontosan ezt szoktam csinálni, pedig házasok vagyunk, együtt élünk évek óta és szerintem normális. Szoros, jó kapcsolatban vagyunk. De ha kell egy kis egyedüllét akkor leugrok egy hétre a balcsira egyedül, vagy elmegyek vmerre. Utána sokkal jobban örülünk egymásnak mint egy átlagos munkanap végén és csomó minden mesélnivaló is van. :)
#12
Köszönöm!
Megfogadom! Remélem sikerül!
Akit érdekel: beszéltem erről a barátommal, abban maradtunk, hogy próbál odafigyelni erre, de nem akarja azt megígérni, hogy innentől minden más lesz, mert akkor meg megbántana, ha mégsem tudja betartani. Mondta, hogy ő kevesebb figyelmet igényel, és a napjai sokkal sűrűbbek mint nekem, és este amikor hazaér nyugiban, akkor veszi fel a telefont és akkor ír vagy hív engem.
Az igaz, hogy én jobban függök tőle, és nekem sokkal kevesebb az elfoglaltságom mint neki, barátom is sokkal kevesebb van ebben a városban, talán egy akivel néhány hónaponta össze tudok futni.
De örülök, hogy meg tudtam ezt a barátommal beszélni, és nyugodtan mondtam neki, vártam vele amíg lehiggadok, nem akartam hisztisnek tűnni.
Szóval ő próbál ezután figyelni, én meg próbálok több programot csinálni magamnak és keresni valami hobbit, mert azt már én is észrevettem, hogy amikor egész nap elvagyok másokkal, kevesebb igényem van nekem is a beszélgetésre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!