Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
1 éve vagyunk együtt, hetente átlagosan kétszer találkozunk, és naponta pár mondatot beszélünk, ez normális?
Sziasztok!
A barátommal több mint egy éve vagyunk együtt, de hetente átlagosan kétszer találkozunk, egyszer hétköznap este úgy, hogy vagy nála vagy nálam alszunk, és egyszer hétvégén úgy, hogy péntek este találkozunk és vasárnapig vagy hétfő reggelig (amíg mindketten el nem indulunk dolgozni) együtt vagyunk.
Naponta elég keveset beszélünk, üzenetet alig váltunk egymással egész nap, van, hogy egyáltalán nem, de ha igen, az is csak pár sor. Telefonon minden este beszélünk átlagosan 20 percet, de azt én szerettem volna.
Mivel teljesen össze vagyok zavarodva, és nem tudom, hogy mi az úgymond normális egy éves párkapcsolatban, így szeretnék itt tanácsot kérni.
Soha nem volt még ilyen hosszú kapcsolatom, így ő az első, akivel megtapasztalom ezt.
A barátom a személyes találkozásokat igényli, de korábban jó pár héten keresztül napi szinten találkoztunk, ami egy idő után sok lett neki. Főleg az volt a gond, hogy nem volt ideje a saját dolgaira, ha meg velem volt nem akart azokkal foglalkozni, nehogy megbántson. Haverokra se jutott elég ideje.
Nekem viszont kevés ez a szintű kommunikáció, szeretnék vele kicsit többet beszélni napi szinten nem csak este telefonon egy 20 percet. És szeretnék vele többet lenni, nyilván nem mindennap.
Pontosan nem tudom elmondani mi van bennem, egyszerűen csak nagy hiányérzetem van.
Soha nem csalna meg, és ha bármi van segít nekem, bármire kérem megteszi. Sokszor mondja, hogy szeret, és hogy nagyon örül hogy vagyok neki. Azt is mondta, hogy rajtam kívül csak a szüleiben bízik senki másban. Két napja rózsát is kaptam tőle.
Egyik ismerősöm szerint ráakaszkodom, és túlságosan tőle függően intézem a dolgaim. Tény, hogy volt már olyan, hogy lemondtam egy találkozót az egyik barátnőmmel (akit már hónapok óta nem láttam) miatta.
Várom a véleményeket, és kérem, hogy ne ítéljetek el se engem se a barátom.
válasza: válasza:Ahányan vagyunk, annyiféle igényszintünk van. Nincs olyan, hogy "mi a normális", az a normális, ami nektek kettőtöknek megfelel! Tudom, hogy le leszek pontozva a sok kodependens, "normális" ember által, de nekem ennyi kommunikáció bőven elég lenne, sőt, nem is ragaszkodnék ahhoz, hogy minden nap beszéljünk, akkor se, ha fülig szerelmes vagyok. Szerelmesen se igénylem a másik állandó közelségét, ilyen a személyiségem, ezt pedig senki kedvéért nem fogom megerőszakolni. Egyébként számomra semmit, de tényleg semmit nem ad egy kapcsolathoz a chatelgetés vagy a telefonálás, utálok a semmiről beszélgetni vagy az ilyen "mizu" típusú üzengetéseket, chaten/telefonon pedig se időm, se energiám, se türelmem mély beszélgetéseket folytatni, zsigerből rosszul vagyok tőle. Emellett igénylem az egyedüllétet is, a barátaimmal töltött időt, szóval teljesen meg tudom érteni a barátod. DE! Nagyon fontos, hogy a kapcsolatban lévő két félnek hasonló legyen az igénye a témában, vagy ha el is tér az igény, nyílt kommunikáció mellett szerintem kompromisszumra tudjatok jutni. Beszéltél már erről a barátoddal, jelezted, hogy hiányérzeted van?
32/N
válasza: válasza:#2
Felpontoztalak, pedig én meg nagyon sok közösen töltött időt igénylek.
De a legfontosabbat te is leírtad, bármi lehet normális, az viszont fontos, hogy mindkét félnek megfelelő legyen!
32/N
Nagyon köszönöm a válaszod!
Beszéltem erről már a barátommal igen, bár le lehet nézni engem, de bővebben sose tudtam vele ezt megbeszélni. Csak szóba jött, hogy én több kommunikációt igényelnék amire azt mondta, hogy szerinte már ez is elég. Amit leírtam fent az már részéről a változtatott verzió. A heti két találkozót igényli ő is, sőt azt inkább ő akarta, hogy amikor találkozunk együtt aludjunk, de a napi szintű kommunikációt nem igényli. Miattam változtatott és miattam beszélünk napi szinten. Egyszer mondta, hogy akkor igényli ő is jobban a telefonos beszélgetést, ha már napok óta nem látott, mert hiányzik a hangom.
#3-as
1 év után én még senkivel se tudnék összeházasodni, pedig anyukám annyi idősen mint én, már házas volt, sőt már én is meg voltam neki. De nekem még egyik sem menne, én évek múlva tudok házasságot elképzelni, de nem csak a jelenlegi barátommal, hanem bárkivel.
Mivel a barátom miattam már változtatott ezért is tettem fel a kérdést. Csak bennem folyamat ott a kisördög és valahol nem tudom megérteni, hogy akit nagyon szeretsz, azzal elvileg minél több időt szeretnél együtt tölteni.
Lehet egy idő után elfogadom így a barátom, hisz 1 év alatt más olyan szokásait is elfogadtam amik eleinte zavartak.
De most kissé megnyugodtam, hogy ezek szerint nőből is létezik olyan, aki hasonlóan kevés kontaktust igényel mint a barátom.
Lehet én azért igénylek több együtt töltött időt és kommunikációt, mert kevés a barátom, és konkrétan velem egy városban csak egy lakik, és vele is jó ha félévente egyszer találkozom. A barátomnak viszont sok haverja van, hobbija amit imád.
válasza:"bővebben sose tudtam vele ezt megbeszélni"
Pedig meg kell tanulnod kommunikálni, ha vele akarsz maradni... Ha még egy ilyen csipcsup marhaságot se tudsz neki elmondani, akkor hogy fogjátok kezelni a komoly problémákat?
Nem akarlak elkeseríteni, de nem jó ez így sehogy se. Vagy a barátod fogja azt érezni, hogy ráerőszakolod magad, vagy te fogod elhanyagolva érezni magad.
válasza:"A barátom a személyes találkozásokat igényli, de korábban jó pár héten keresztül napi szinten találkoztunk, ami egy idő után sok lett neki. Főleg az volt a gond, hogy nem volt ideje a saját dolgaira, ha meg velem volt nem akart azokkal foglalkozni, nehogy megbántson. Haverokra se jutott elég ideje."
És akkor ha együtt fogtok élni mit fog csinálni? Elmegy napokra, mert túl sok volt belőled és nem jut ideje magára? Egy normális, komoly kapcsolatban ilyen nincs. Nem tudom hány éves a barátod, de gyerek még, nem áll készen egy komoly kapcsolatra, ne fűzz hozzá sok reményt.
válasza:#4 Köszi :) Amikor le merészkedem írni azt, hogy én jóval kevesebb kommunikációt igénylek, mint a többség (amivel egyébként tisztában vagyok, sőt, a korábbi kapcsolataimban ez komoly konfliktusforrás volt), akkor általában nekem esnek, pedig ezzel a szubjektív véleménnyel csak arra próbálok rávilágítani, hogy attól még, hogy valaki nem keresi naponta vagy naponta többször a másikat, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szereti.. :) A lényeg persze az, hogy a pár két tagja egyezzen meg a dologban és ők jussanak dűlőre és nem szabad mások kapcsolatához mérni a sajátunkat.
Kérdező, szerintem nyugodtan beszélj ezekről a félelmekről a barátoddal, amíg nem szánonkérő, hisztis hangnemben adod elő, addig szerintem nem fogja zavarni és meg is tud nyugtatni. Mi egyébként távkapcsolatban kezdtük a férjemmel (aki ugyanolyan típus ebben, mint én) másfél évig és általában hetente Skypeoltunk 1-2 órát, telefonon talán összesen 2x beszéltünk egymással és chaten is maximum pár sort írtunk egy nap, sőt azt se minden nap, rendszeresen voltak napok, amikor nem kerestük egymást. Ma már együtt élünk, így napközben maximum akkor írunk egymásnak, ha valami sürgős vagy fontos dolog történik, minden más várhat estig. Amikor pedig valamelyikünk elutazik valami miatt (akár munka, akár barátokkal, akár fesztiválra), akkor például akár napokig nem beszélünk. 8 éve vagyunk együtt, a mai napig boldogan, nagyon is szeretjük egymást, de ezt egy ragaszkodós típus sose fogja megérteni, így szerintem te sem fogod teljesen megérteni, átérezni a barátod hozzáállását (én sem tudom megérteni vagy átérezni azt, hogy az emberek többségének igénye van a mindennapos kapcsolattartásra, ettől függetlenül ez nagyon is létező jelenség :)). Viszont a jó hír, hogy nem is kell megértened vagy átérezned, elég elfogadnod a dolog létjogosultságát és bőven elég megfelelő kompromisszumra jutnotok, ahhoz pedig nem kell más, csak kommunikáció. Sok sikert!
Nem akarom eldobni őt, pedig nagyon sok ember azt tanácsolta, hogy ez így nem működik. De én is azért írtam ide a kérdésem, mert megoldást szeretnék erre.
Egyébként a hisztis dologba beletaláltál, a barátom már nagyon sokszor fájlalta, hogy elvileg hisztisen adom elő neki a dolgokat ha valami zavar. Ezen próbálok változtatni, de úgy, hogy bennem is van sérelem nem könnyű. A családi hátterem is olyan sajnos, hogy amikor konfliktus merült fel, általában követte a nagy veszekedés is. Ezt láttam a szüleimnél sajnos. És jól mondod, nehéz elhinnem, hogy szeret, pedig ha más olyan ember is létezik mint ő, és 1 éve velem van, nyilván szeret.
Plusz amikor telefonon beszélünk, nagyon sokat mesél nekem, és személyesen pedig nagyon bújós.
Tudom a legtöbb embernek ilyenkor egyszerűbb mást keresni, de én őt szeretem, és attól, hogy eddig még nem sikerült teljesen megértenem őt, nem jelenti azt, hogy sosem fogom. Van olyan tulajdonsága amit mára már elfogadtam, pedig eleinte bosszantott, így abban bízok, hogy erre a mostani dologra is van valami megoldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!