Féltékeny vagyok a barátomra minden ok nélkül?

Tudom, hogy nem kéne féltékenynek lennem, és amikor összejöttünk egy éve, még büszke is voltam magamra, hogy milyen szuper barátnő vagyok, hagyom hogy menjen ide meg oda, tök jó volt minden. Aztán egy ideje elkezdtem sopánkodni, ha elment valahova, én sem akartam/akarok kimaradni semmiből, amiben ő benne lehet. Igazából csak az érzést szeretném elnyomni magamban, hogy olyan szomorú vagyok, ha én otthon maradok, ő meg bulizik, vagy ha külön megyünk. Annyira nem értem magamat. Volt már veletek ilyen, hogy nem akartatok féltékenyek lenni, de mégis depresszíven éreztétek magatokat bármi hasonló helyzetben?

Mit tudtok tanácsolni, hogyan tudnék javítani a helyzeten?