Mért vagyok féltékeny a barátomra?

Attól nem félek, hogy megcsal, nem ilyen féltékenységről van szó. Külön élünk, mindketten a szüleinknél. Mi hárman, én, anyám meg a férje, ők viszont sokan, mert otthon laknak a nővéréék (a nővére, a férje meg 2 gyerek) is, meg valamikor a kisebbik nővére is hazajön a barájával, akkor meg már átmennek az unokatesójáék is meg még a fél falu... Szóval náluk mindig zajlik az élet, hozzánk képest.

Amikor én itthon vagyok ő meg otthon úgy, hogy ott van náluk mindenki, beszélgetnek vagy akár iszogatnak is, olyankor sokszor féltékeny vagyok rá vagy nem is tudom mit érzek. Az jár az eszemben, hogy biztos tök jól elvan nélkülem, nem is hiányzok neki, nem is gondol rám. Ilyenkor alig ír vissza, ha írok neki (nem ellenőrzés képpen, hisz mondom, megbízok benne, mielőtt még ezt hozznátok ki), szóval valahol van is alapja, de attól még tudom, hogy hülye vagyok. Kb azt várnám, hogy depressziós legyen, hogy nem vagyok vele.

Ne támadjatok létszi, én is utállom ezt a tulajdonságomat. Mit tudok tenni ellene?

21/L