Távkapcsolatban hogy éljem túl a hiányt?

3 évig éltem távkapcsolatban a párommal, mielőtt összeköltöztünk. Azt tudom tanácsolni én is, amit már előttem is írtak, hogy tereld el a figyelmed, amikor nem tudtok találkozni. Tanulj, dolgozz, szórakozz. Amikor pedig időtök és lehetőségetek adódik, használjátok ki a találkozásra. Tudom, hogy ez csak így leírva tűnik ilyen egyszerűnek, a valóságban vannak olyan időszakok, amikor minden nap szenvedés, mert hiányzik vagy, mert épp kiderül, hogy valami miatt nem tudjátok megvalósítani a tervezett találkozást. Nagyon nehéz, és az is lesz, mert még egy év sok idő, de ha eddig kitartottatok egymást mellett, akkor most is menni fog. Gondolj arra, hogy most már van egy cél, egy időpont, amikortól együtt tudtok lenni, amit érdemes várni, tervezgetni. Munka/suli után próbáljatok akár csak félúton pár órára találkozni egy nagyot beszélgetni/sétálni/vacsizni, ez is fel tud tölteni, még akkor is, ha nem ugyanaz, mint valakivel együtt feküdni és kelni, de több mint a semmi.

Nem tudom, a munkátok/óráid hogyan engedik, de nekünk sokat segített az is, hogy esténként sokat beszéltünk telefonon (nem írásban, hanem szóban). Így azért valamennyire meg tudtuk osztani a másikkal a napunkat, ha valami fontos dolog történt vagy ha épp valami miatt szomorúak vagy boldogok voltunk. Ez sem ugyanaz, mint mindezt személyesen tenni, épp ezért nem is helyettesíti a személyes találkozást, de ha épp arra nincs lehetőség, valamennyit segít.

Remélem, valami hasznosat találsz a válaszomban. Nagyon drukkolok nektek! Sok-sok kitartást a következő évre!

Kérlek csak kedves és empatikus emberek válaszoljanak...

Ezen az oldalon csak ilyen emberek vannak 😉

Muszáj kimenni külföldre? Mennyi időre mennétek ki? Ott sem fenékig tejfel minden. Én itt maradnak, és itt alapítanék családot. Remélem, visszajöttök.

Ezt fogd fel próbának, próbaidőnek, hogy mindketten kibírjátok-e egymás nélkül, a másik fel nem talál-e magának a közelben valaki mást.