Miért van az, hogy sok fiatal ma már nem szerelemből házasodik? Mi értelme ennek?

Ha szerelemből házasodsz, csúnya kijózanodás lesz a vége.

Ha már együtt élsz egy nővel 5-6 éve, elmúlt a lila köd, és nagyjából, de szeretetben elvagytok, és így házasodtok, akkor jó eséllyel tartós marad a házasság is.

Pl: nálam is ez a helyzet.

Az ilyen "ma már" megjegyzésektől szinte mindig húzom a számat... Ez nem új jelenség. Sőt. Talán manapság van a legtöbb szerelemből születő házasság.

De szerintem az sem baj, ha a kapcsolat nem "mindent elsöprő szerelemre" épül. A szerelem a legtöbb esetben amúgy sem tart örökké, és miután lecsillapodtak a hormonok, utána ismered csak meg úgy igazán a társadat, és ilyenkor nagy eséllyel előfordulhat, hogy nem tetszik amit látsz, és könnyen válás lehet a házasság vége. Ha viszont az eszeddel választasz társat, és nem azzal, ami épp a lábad között van, akkor lehet, hogy nem lesz a kapcsolatod eleje olyan lángoló, de a parázs tovább megmaradhat.

Persze nyilván jobb a ~~lelki társaddal~~ összekötni az életed, de ugyan... Az ilyesmi a való életben hihetetlenül ritkán jön össze.

Nem csak ezt a modellt ismerem.

Az 1. házasságom szerelemből volt, esküvő után 1 éven belül már a válópert adtuk be.

Mert más együtt járni, és együtt élni.

Faterom 1 hónap után kérte meg anyám kezét, rá 3 hónapra màr esküvő volt, lila ködös, együtt sem éltek előtte.

És jött utána borzalmas 43 év gyűlölködés veszekedés minden egyes nap.

Tönkretették a saját életüket és az enyémet is.

Amikor kisgyerekként könyörögtem, hogy váljanak el, de ők nem, mert hát az milyen dolog.

Anyám 61 éves korában meghalt, faterom szenved azóta is, és azon áradozott, hogy milyen jó kapcsolatuk volt.

Az összes lila ködös esküvös ismerősöm vagy elvált, vagy ölik egymást.

Lehet,hogy nem is tudják, mi az a szerelem, csak el akarnak köteleződni, mert látják, hogy ez így szokás.

Meg lehet még pl hogy mások is úgy érzik ezt várják tőlük,

és ők is ezt várják maguktól

Hogy kövessék ezeket a már mindenki által megszokott sémákat.

Házasság, összeköltözés, gyerek.

Ők ezt látták, erről hallottak, úgyhogy úgy gondolták, ez jó lesz.

De amúgy lehet tényleg nem is tudnak szeretni.

Viszont, ha nem szeretik egymást, viszont akkor meg nem kötődnek egymáshoz lelkileg, legalábbis kölcsönösen mindkét részről,

És ha nem kötődnek lelkileg, akkor nem is kell félniük attól, hogy a másik megcsalja őket, mert ha megcsalja, akkor majd "lesz másik", tehát őtőle, akihez nem kötődik, nem fájna pl a megcsalás adott esetben.

Nem utálják egymást, és megférnek, gondolták, ők jók lesznek egymásnak. "Ez így szokott lenni, jók ezek a sémák."

Szerintem azért, mert szerelmes nem lesz túl gyakran az ember. Mondjuk egy élet alatt, ovitól kezdve van 4-5 nagy szerelem, egyéni érzékenységtől függ, hogy ki hányszor nyitja meg magát erre az érzésre. Van, aki csak 1-szer.

Az meg valószínű érzelmi intelligencia függő, hogy az ember ne adja át magát ennek a drogos állapotnak addig, amíg ki nem derül, hogy kölcsönös-e a vonzalom, illetve összeillők-e a felek. Sokan ott rontják el, hogy élvezkednek az érzésben, meg a szenvedésben, minél értelmetlenebb, annál jobban. A szerelem lehet olyan, mint egy tornádó, ami ellen már nem tehetsz semmit, kivéve az elején. Van egy kis idő, hogy dönts. Ha az eszedet ilyenkor kihagyod, akkor jönnek a csalódások. És egy szerelmi csalódás után, főleg ha érzékeny és kötődő az illető, úgy gondolja, ő úgyse lesz már szerelmes, meg nem is akar, és akkor belemegy megalkuvással olyan kapcsolatokba, amikben kevésbé sebezhető. Persze ez lehetne úgy is, hogy előbb ésszel mérlegelek és legalább azt megvárom, hogy kölcsönös-e a vonzalmam, és ha legalább erre van esély, akkor engedem szabadjára az érzelmeket. De sokan még ezt se várják meg. Nos, én se vagyok érzelmileg intelligens, de látom a hibáimat. Azt gondolom, az nem működik, hogy találok valakit, akivel összeillünk, de különösebben nem vonz, de mivel összeillünk, tudatosan beleszeretek. Az viszont valószínű működhet, hogy előbb megvizsgálom, van-e értelme lekötni az érzelmeimet, és csak aztán engedek teret az álmodozásnak. Tehát van villámcsapás meg vonzalom, de nincs értelme minden esetben szítani a tüzet. De enélkül házasodni se lenne szabad, mert örök hiányérzet és garantált megcsalás lesz belőle. A szerelem kell, de az észnek is van szerepe.