A barátom "depressziós" és van hogy napokig/hetekig nem ír, nem keres azzal a kifogással, hogy rossz kedve volt. Mit tegyek?

Nem kell ilyen emberrel kezdeni. Te választottál magadnak ilyen pasit, viseld is érte a következményeket.

Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Ezt az embert csak te tartod a barátodnak, ő nem téged.

Ráadásul a családja szerintem tudatosan tartja lent, hogy addig se megy sehová..

Sajnálom ezt az embert, mert lehetne rajta simán segíteni, de nem nektekakik mellett idáig kerüólt, és nem leszedálva, benyugtatózva.

*úgy látom, hogy szeret és jó neki velem.

Ha szeretne valóban, és jó lenne neki melletted, akkor igényelné a társaságod, és el nem tudnád magadtól mozdítani, nem tünedezne el napokra, hanem állandóa hívna, és megnyugodna ha ott lennél neki.

A csődör azon tagjának is van vége, ami biológiailag csődörré teszi.

Látom a kedves válaszolóknak nem volt még tényleges depresszióval dolguk a való életben. Kívánom, hogy ne is legyen, még csak gondolkozniuk se kelljen rajta.

Kérdező:

Ellenben jól figyelj, mert fontos... Adott jeleket arra vonatkozóan, hogy gondolkozna az élete kioltásán? Bármi furcsa, apró jelzés, versek, zenék, halállal és elmúlással kapcsolatos dolgok... bármi? Cinikus, ironikusan, szarkasztikusan elejtett mondatok, változás a beszédstílusán?

Ha tényleg "csak depis", akkor az nem egy sima "jajj rossz kedvem van" kalimpálás... Tudtában van az egyén ilyenkor, hogy igen, talpra kellene állni, de pont azok a dolgok okozzák a legnagyobb nehézséget, amik segítenének is. Nem vicces, tényleg baromira figyelj oda rá.

Ha nem segített az a pszichiáter, keressetek másikat, legyen más gyógyszer, akármi.

Ilyenkor nem arról van szó, hogy elfelejtik az embert, hanem arra sem érzik méltónak magukat, hogy a közelükbe legyenek, vagy akár egyenesen úgy érzik utálják, legjobb esetben is "csak" elviselik.

Kérlek, értsd meg, a depresszió az nem egy szimpla "rossz kedv", ami úgy működik, hogy kialszom, hanem tényleg komolyan kell venni.

Tudom, hogy neked is nagyon nehéz, de így, már talán kicsit jobban érted. Éreztesd vele, hogy fontos neked, de kerüld ezeket a "szedd össze magad/legyé' má' férfi" és társai hozzászólásokat, mert sajnos, kontraproduktív módon hat. Ilyenkor abban is kételkedhet, ha agyondicséred. Iszonyatosan sok lelkierő fog kelleni, ha ezt kiakarjátok bírni, együtt. Értsd meg, a vádaskodást pedig tedd félre...

Keress olyan elfoglaltságokat, amik elterelik, ami érdekelheti.

Ha tudsz, személyesen beszélgess vele minél többet, éreztess vele elfogadást. A bűntudat így is elég erős, tényleg nem segít, ha az arcába vágod még azt is, hogy mennyire elhagyta magát.

Magad oldalára pedig... neked sem lenne rossz, ha találnál ezen napokra olyan tevékenységet, amivel elbohóckodsz. Fotózás, írás, rajz, blogolás, bármi... akár még neki is segíthetsz ezekkel. Ha társasági ember vagy és nem tudsz a párod mellett lenni, barátnőzz, sétálj egy nagyot, töltődj fel. Attól, hogy neki problémája van, azért magadat ne áldozd fel... és olvasgass sokat, értsd meg mélyebbről mi is a depresszió.

Kívánom, hogy minél előbb és minél sikeresebben letudjátok ezt az időszakot!

Mániákus depressziós a srác.

Hagyd el vagy pedig fogadd el