"Sokkterápia". Szerintetek van értelme? Jól csinálom?

A párommal eléggé megromlott a kapcsolatunk. Eleinte ő volt a ragaszkodóbb de fordult a kocka. Úgy éreztem kezd elhanyagolni, illetve több lett a munkája is és én kezdtem el tapadni. Minél jobban tapadtam annál inkább kezdett távolodni és annál nagyobb biztonságban érezte magát, hogy bármit megtehet. Végül oda jutottunk, hogy szinte már könyörögtem a figyelméért, amit megkaptam akkor, ha kedve volt hozzá. Egyébként nem foglalkozott velem. Viszont emellett betegesen féltékeny lett (gondolom rajott, hogy kevés amit ad). Egy idegroncs lettem és eljott az a pont, hogy elég volt. Jól fogok élni innentől és ha akar még valamit tőlem akkor ideje küzdenie értem. Azóta nem foglalkozok azzal, ha nem ír, ha azt mondja, hogy nincs kedve/ideje velem lenni. Ha kedves akkor viszont én is az vagyok és éreztetem vele, hogy fontos nekem és, hogy szeretem. Ezen ő először teljesen kiborult, most próbál nyugodt lenni, de nagyon szomorú, azt hiszi,hogy már nem szeretem és van nekem más. Elmondtam neki, hogy mi a probléma (de ő is nagyon jól tudta, mert sokszor mondtam már ), de csak azt fújja, hogy már meguntam és nem is szeretem. Nem küzd, hanem teljesen magába van fordulva és alig szól hozzám. Nehéz, de nem fogok megtörni, mert nem akarok oda kerülni megint, ahol voltam.

Ti mit gondoltok? Idő kell, hogy túl legyen a "sokkon" és ha szeret akkor utána változtatni fog? Attól félek, hogy tényleg nem hiszi el, hogy nincs nekem más vagy, hogy még mindig szeretem és bele fog törődni, hogy vége.